A parlamentből jelentjük
2002. február 4.
Napirend előtt

A  miniszterelnök felszólalása
Hozzászólások
       DR. NAGY SÁNDOR (MSZP)
       KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
       POKORNI ZOLTÁN (Fidesz)
       DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP)
       DR. BALSAI ISTVÁN (MDF)
       CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
A miniszterelnök viszontválasza

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is azzal szeretném kezdeni, hogy osztozunk Rapcsák András családjának, munkatársainak, rokonainak, képviselőtársainak a gyászában, és ennek jeléül elhelyeztünk egy csokor virágot volt üléshelyén, amelyet én magam személyesen vittem oda.

Miniszterelnök Úr! Ön nagyon fontos kérdésekről beszélt. Ki vitatná, hogy hazánk európai uniós csatlakozása, a földkérdés, a felsőoktatás helyzete, én nem státustörvénynek nevezném, hanem kedvezménytörvénynek, mert valójában az, vagy éppenséggel a magyar gazdaság aktuális mutatói nem tartoznának ebbe a körbe. Azonban azt gondolom, mindezek a fontos kérdések megérdemlik, hogy tárgyilagosan megvilágítsuk arról az oldalról is, ahová a kormányzati reflektor fénysugara nem jut el.

Az európai uniós csatlakozásról azt mondta a miniszterelnök úr, hogy nem volt meglepő. Attól, hogy nem meglepő, még fájdalmas. Magyarország esetében ugyanis azt gondolom, ez az ország, ez a társadalom joggal igényelhette volna, hogy eseti, egyedi elbírálásban részesüljön, mert Magyarország nagyon sok erőfeszítést tett azért, hogy ez az ország valóban alkalmassá váljon a teljes jogú csatlakozásra.

Amikor mi arról beszélünk, hogy kritikát fogalmazunk meg a hivatalban lévő kormány néhány lépésével, politikájával kapcsolatban, akkor mi nem Magyarország teljesítményéről, hanem azokról a mulasztásokról, azokról a hibákról beszélünk, amelyek teljes mértékben függetlenek attól, hogy uniós tárgyalásokról van-e szó vagy nem, hiszen emlékeztetem a miniszterelnök urat, három és fél éve mondjuk, hogy a magyar mezőgazdaság állapotai elfogadhatatlanok. Az egy másik dolog, hogy Brüsszelben is felfigyelnek erre, és a brüsszeli bizottsági jelentésben szó szerint olvasható az a mondat, hogy azért nem kívánják a százszázalékos támogatást megadni, mert konzerválná a jelenlegi rossz szerkezetet a mezőgazdaságban. Ennek a szerkezetnek a modernizálásáért viszont ebben a kormányzati ciklusban valójában semmi nem történt, sőt ma rosszabb a helyzet, mint korábban bármikor volt. (Taps az MSZP soraiból.)

Nem hiszem, hogy elfogadható lenne a Fidesz vezető politikusainak vagy vezető kormánypolitikusoknak az az álláspontja, hogy akkor, amikor az ellenzék kritikát fogalmaz meg, tulajdonképpen rontja Magyarország esélyeit és nemzetközi megítélését. Kétségtelen, nyilvánvaló, hogy külföldön nem javítja - ha úgy tetszik - a képet, amit kialakítottak, de nem az, amit mi mondunk, hanem a kritika alapjául szolgáló helyzet a mezőgazdaságban, a regionális fejlesztési ügyekben; hogy ennek az országnak nincs vidékfejlesztési programja; hogy az elmaradó és fejlődő régiók közötti különbség növekedett, és nem sorolom tovább. Ezek a valódi problémák, nem az, hogy mi erről beszélünk!

Ami a földkérdést illeti, úgy gondolom, persze nagyon jelentős lehet a családi gazdaságok számára az a támogatás, amiről korábban is hallottunk és ön is beszélt róla, de nem válasz több százezer ember megélhetési gondjaira, a vidék gondjaira, mert ez néhány ezer család, néhány ezer ember. Nekünk az az alapvető problémánk, hogy ma a magyar mezőgazdaságból sok százezer ember nem képes megélni, mert átláthatatlan a támogatási rendszer; mert nincsenek valóságos, hozzáférhető programok; mert nem törődött a kormány a magyar vidékkel és a magyar mezőgazdasággal. Ez az igazi probléma, nem a családi gazdaságok ügye.

Ami a kedvezménytörvényt illeti, miniszterelnök úr, nem mi festünk rémképeket, nem mi keltettük a hangulatot. Kérem, hogy tárgyilagosan ön is gondolja végig a következő lépéssorozatot. Ez a kormány különösebb vita nélkül megállapodott Brüsszellel, hogy hét évig a csatlakozást követően sem mehet magyar munkavállaló korlátozás nélkül EU-tagállamokba munkát vállalni; majd a kedvezménytörvényben azt ígérte, hogy a határon túl élő magyarok korlátlanul vállalhatnak a törvény keretei között munkát Magyarországon; majd az ön által aláírt egyezmény azt helyezte kilátásba, hogy román állampolgárok is korlátlanul vállalhatnak munkát Magyarországon. Majd jött a kormány és bejelentette, hogy összesen 81 ezer külföldi dolgozhat Magyarországon, majd a pénzügyminiszter egy beszédében közölte, hogy a magyar gazdaság igényli - szó szerint idézem - "az olcsó, friss munkaerőt".

Kérem, gondolja végig, hogy ezek az állítások milyen mértékben kioltják egymást, és milyen mértékű ellentmondást teremtenek! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi erről beszélünk; nem hangulatot keltünk, hanem az emberek valós félelmeiről, ami ennek a kormánynak a követhetetlen politikájából származik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Négy év eltelt, így érdemes talán az egyik utolsó parlamenti ülésünkön átfogó képet is alkotni a rendelkezésre álló rövid idő alatt.

1990 és '94 között lényegében kiteljesedett a politikai rendszerváltás, kialakult a demokratikus intézményrendszer, és ezek megfelelő módon működtek.

1994 és '98 között sikerült végigvinni a gazdaságban is a rendszerváltozást, sikerült stabilizálni a gazdaságot (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Jaj!) és ezzel megteremteni a fenntartható gazdasági növekedés alapjait, miközben az államháztartás bizonyos területein reformot hajtottunk végre, megtörtént a nyugdíjreform, és a külpolitikában is jelentős sikert tudott felmutatni a kormányzat. Hadd emlékeztessem önöket, hogy akkor csatlakoztunk az OECD-hez, akkor döntöttek a NATO-ba történő felvételünkről, és akkor döntöttek arról is, hogy Magyarországgal az elsők között kezdik meg az uniós csatlakozási tárgyalásokat.

1998 után aztán, tisztelt képviselőtársaim, számos területen sikerült hátraarcot csinálnunk, mert a demokratikus intézményrendszert - erről több alkalommal beszéltünk már - támadások érték; gondolok a parlamentre, az ügyészségre, az ombudsmani intézményrendszerre és számos más területre is, amelyek mind-mind azt kommunikálták, hogy itt jelentős változás, fordulat állt be, letértünk arról a pályáról, amelyben '90-ben még egyetértettünk, és amelyet közösen nagy egyetértéssel alakítottunk ki. De nem történt más, tisztelt képviselőtársaim, a gazdaság területén sem, hiába a kormányzati sikerpropaganda, hiába a kormányzásnak a kommunikációval való helyettesítése, mára világossá vált, hogy a lehetőségeinket elszalasztottuk, a gazdaság ma nincs dinamizálható állapotban, sokkal kevésbé képes ezért a világgazdaság hatásainak ellenállni. Ezért, képviselőtársaim, majd meg fogják látni a különböző mutatókból, azt kell mondanom, hogy a kormány bizonyos tekintetben a gazdaságban felélte a jövőt. Elmaradtak a reformok, elmaradt az adórendszer reformja, elmaradt az egészségügy átalakítása, és ugyan örvendetes, hogy a miniszterelnök úr végre észrevette, hogy van Magyarországon mezőgazdaság is, azonban négyéves tevékenysége mégiscsak elégtelen. Ma a magyar mezőgazdaság sokkal kevésbé van védett helyzetben az Unióval szemben, mint volt négy évvel ezelőtt, és pláne sokkal kevésbé, mint ahová négy év alatt eljuthatott volna, ha a kormány mezőgazdasági politikája nem elégtelen.

Van olyan terület, amit a kormány egyszerűen visszacsinált vagy visszalépett benne. Ilyen például a nyugdíjreform ügye vagy az is, hogy bizonyos területeken államosítás történt. Lehet, hogy volt valahol privatizáció is, de ennek pontos történetének majd utána kell nézni a kormányváltás után, mert ez persze a nyilvánosság kizárása mellett történt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk egy kicsit a külpolitikáról is! Én azt nem értékelem sikeresnek, mert való igaz, hogy a miniszterelnök úr egyes kijelentései vagy például a kedvezménytörvény, vagy például a kormányzati és a kormánypárti többség kokettálása a szélsőségekkel mind-mind alkalmas volt arra, hogy bizalmatlanságot keltsen Magyarországgal szemben, ugyanakkor viszont az EU mostani ajánlását én sem ennek tudom be, hanem annak, hogy egységesen kezelik a csatlakozó országokat. Ez egy javaslat az EU részéről, ezen még lehet változtatni. Amikor a kormány e tekintetben képviseli az ország érdekeit, akkor számíthat a szabad demokraták támogatására, mert ez valóban mindnyájunk számára rendkívül fontos ügy.

Fogok még beszélni majd a következő felszólalásomban a közélet tisztaságának a problémaköréről, mert, tisztelt miniszterelnök úr, az önök kormányzása ahhoz vezetett, hogy a politika egészét lengi be a korrupció gyanúja, ez pedig az önök magatartásának a következménye, annak, ahogy önök a közpénzekkel, mindnyájunk adóforintjaival bántak.

Mindebből következően én nem látom olyan rózsaszínnek a képet, mint amilyet ön felfestett. Azt gondolom, hogy egy következő kormányzatnak ezeken a területeken mind-mind változást kell elérnie ahhoz, hogy Magyarország visszataláljon a rendszerváltáskor, -változáskor meghatározott útra.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Hölgyek és Urak! A miniszterelnök úr ülésszakot megkezdő beszédében nem az eltelt négy esztendőt értékelte - előttünk van még ez a munka -, az eltelt negyven nap legfontosabb eseményeit foglalta össze. Bizonyos, hogy ebben a meghatározó, talán legfontosabb kérdés az európai uniós csatlakozásunk legújabb, legfontosabb fejezete.

Valamennyien tudtuk, akik figyelemmel kísértük ezt a munkát, hogy ez az esztendő lesz a legnehezebb esztendő; ahogy a sakkban is, itt is a végjáték a meghatározó. Készülni valamennyi pártnak felelőssége volt. Nem véletlenül terjesztettük önök elé, az ellenzéki pártok elé is, hogy bővítsük ki azt a hatpárti megállapodást, amely az uniós csatlakozás alapdokumentuma itt, ebben a Házban. Így utólag el kell mondjam az elmúlt hétvége eseményeit látva, hogy sajnos az sem lehetett véletlen, hogy önök elzárkóztak attól, hogy ne tegyük az uniós csatlakozás témáját kampánytémává. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!) Szomorúan látom, hogy ennek jól kiszámított oka volt már egy hónappal ezelőtt is.

Szomorúan látom, amikor Medgyessy Péter kétségbeesést színlelve kifut Brüsszelbe, és megrója a magyar kormányt, semmibe véve a tíz éve működő kormányok közös erőfeszítését, több száz szakértő állhatatos munkáját, több százezer magyar ember, több millió magyar ember, gazdálkodó, vállalkozó erőfeszítését, amelynek köszönhetően ma eljutottunk oda, ahova eljutottunk, hogy teljes joggal kérhetjük, várhatjuk azt el az Európai Uniótól, hogy a magyar polgárok nem lehetnek közel egy évtizedig másodrendű állampolgárok a csatlakozást követően. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tudtuk jól, hogy ez a pillanat be fog következni, amikor következetesen a nemzet érdekét, az itt élő magyar emberek érdekét valamennyi magyar politikai erőnek állhatatosan védenie kell. (Közbeszólás az MDF soraiból: Így van!) Ilyenkor az összefogás parancsa diktál, és nem a napi, percnyi pártpolitikai előnyök, egyéni kampánymegfontolások. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)

Ehhez képest akár még megbocsáthatónak is nevezhetném azt, amikor Kovács László, a Szocialista Párt elnöke nemes egyszerűséggel lemaffiózózza valamennyi olyan, Széchenyi-tervből pénzt, eredményes pályázatot nyert embert... (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Úgy van! Szégyelld magad! - Moraj.) 7400 magyar vállalkozó kap most támogatást - nem lehet még egy szocialista párti kongresszuson sem őket maffiózónak nevezni! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiban. - Moraj az MSZP soraiban.)

Amit a tízéves erőfeszítésünk, közös ügyünk hátbatámadásával vétettek legutóbb, ehhez képest megbocsátható hiba lenne az, amikor Horn Gyula volt miniszterelnök úr nemes egyszerűséggel lerománozza az erdélyi magyarokat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pfúj!), próbálja heteken, hónapokon keresztül szembefordítani a határon túli magyarokat (Moraj az MSZP soraiban. - Pásztohy András: Ne hazudj!) az anyaországban élőkkel, vagy amikor Tabajdi Csaba kampányszereplőnek bélyegzi a magyarországi történelmi egyházakat. (Moraj az MSZP soraiban.)

Valóban, az elmúlt negyven napban fordulat történt: ez pedig az, hogy az ellenzék egy jelentős része olyan útra tévedt, amely mérhetetlen kockázatot rejt magában. A negatív kampány, az indulatok felszítása (Moraj az MSZP soraiból. - Szabados Tamás: Te csinálod ezt!) nemegyszer az idegengyűlölet eszközéhez nyúlt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiból.)

Arra kérem önöket, ellenzéki képviselő urak és hölgyek (Bauer Tamás: Ki beszélt osztrák vircsaftról?! - Közbeszólás az MDF soraiból: Ne dumálj!), hogy mérlegeljék ennek a tétjét. A rendszerváltozás egyik értelme, meghatározó értelme a mi szemünkben az volt, hogy nem egyszerűen csak elmegyünk szavazni, hanem választhatunk. Választhatunk racionális, higgadt mérlegelés, a józan ész alapján. Azok, akik az izzadt, fülledt indulatok fölszítását végzik (Közbeszólások az MSZP soraiból: Most csinálod!), ezt a jogot akarják elvenni a magyar emberektől: a józan, higgadt, racionális mérlegelés és az érdemi választás jogát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi hagyomány és szokás, hogy az egyes parlamenti ülésszakok kezdetén a miniszterelnök napirend előtt szót kér, és mintegy felvázolja az adott ülésszak előtt álló feladatokat. Ennek már a hagyomány szerint forgatókönyve is van, egészen addig visszavezetve, amikor is ismerteti a kormányprogramot, és attól kezdve az egyes ülésszakok azt a rendet követik, hogy a kormányprogramban megjelenő társadalmi viszonyokat törvényekkel kell rendezni, és az egyes ülésszakokban felsorolják, hogy mely törvények megalkotására, módosítására kell majd sort keríteni a következő időszakban.

Most egy speciális ülésszakot nyitunk meg, egy olyan ülésszakot, amely az utolsó ebben a parlamenti ciklusban, és a 2001. évi őszi ülésszak végén tulajdonképpen az a törvényalkotási program, amelyet annak idején a kormány meghirdetett, befejeződött, tehát tulajdonképpen azon társadalmi viszonyok, amelyek módosítását megcélozta a kormányprogram, télen, decemberben, az őszi ülésszak végén bekövetkeztek. Így most nincs lehetőség felsorolni olyan törvényeket, amelyeket majd most kell megalkotni, mert ilyenek már nincsenek, már idő sem lenne rá, így ezért választotta, gondolom, a miniszterelnök úr azt, hogy beszámolt azon törvények, szinte utolsó pillanatban hozott törvények végrehajtásáról, amelyek egyikét például tényleg a legutolsó napon, december 18-án fogadott el a parlament.

Négy ilyen törvény végrehajtásáról történt tulajdonképpen beszámolás a makrogazdasági mutatók ismertetése mellett, amelyek valóban rendkívül fontos törvények voltak. Ezek között elsődlegesen említeni kell a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényt, amely kétségtelenül és cáfolhatatlanul nyolcvanéves adósságunkat törlesztette azokkal a magyarokkal szemben, akik a Kárpát-medencében magyarként élnek, de a határon túl élnek; és ennek a végrehajtását láttuk a televízióban, itt a parlamentben is volt magyarigazolvány-átadás, és ha magunk elé idézzük azokat a felemelő, de egyben szívszorító pillanatokat, amikor átvették a magyar igazolványokat, akkor igenis érezzük, hogy értelme volt meghozni ezt a törvényt.

Majd szó volt arról, hogy a diákhitel során 70 ezer fiatal kapott lehetőséget arra, hogy ne a szülei zsebére tanulhasson tovább, hanem egy olyan szisztéma szerint, amelyet valóban az állam biztosít számára, és esélyt teremt a szegények részére is a továbbtanulásra. Ez cáfolhatatlan. Egy kisgazda számára talán a legfontosabb törvény, amelyet december 18-án fogadott el a parlament, a földtörvény módosítása és a Nemzeti Földalap kérdése, amely igenis hosszú időkre nézve - bár a végrehajtási rendeletek kellenek hozzá, de nagyrészt már azok is megvannak - rendezi a magyar gazda sorsát. Mind a két törvény... - annak ellenére, hogy időközben, különösen a földtörvény módosítására a legképtelenebb álhírek jelennek meg, félre kívánják vezetni a szerencsétlen mezőgazdászokat, és olyanokat közölnek, hogy mondatok felét közlik, a másik felét nem közlik; például hogy családi gazdaságban a hatvanéves is kénytelen lesz majd elvégezni valamiféle mezőgazdasági iskolát, mert nem olvassák már el a mondat másik részét, hogy "vagy három éve megfelelő mezőgazdasági tevékenységet folytat". Tehát kifejezetten szisztematikus félrevezetés történik e törvény végrehajtásával kapcsolatban is.

Való igaz, hogy az Európai Bizottságnak ez a bejelentése bizonyos aggodalomra okot adhat. De, kérem szépen, ez nem most fog bekövetkezni, ez a jövőről beszél, tárgyalni kell, és természetesen a tárgyalások során el kell érnünk azt, hogy az Európai Unió jelenlegi tagállamaihoz hasonló elbírálás alá kerüljenek a magyarok. Egyszóval, lehet ezeket a törvényeket vagy ezeknek a végrehajtását kritizálni, de kétségbe vonni nem, mert ezek tények.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Az első szó a gyászé, részünkről is, ezúton is szeretnénk elhunyt képviselőtársunk lesújtó halálhírével kapcsolatban mély részvétünket kifejezni.

Kedves Miniszterelnök Úr! Bizonyára nem lepte önt meg az, hogy bár ön az elmúlt negyven vagy ötven nap igazán nagy hatású és a társadalom nem kis rétegei számára nagyon fontos pozitív döntésekről számol be, hogy itt természetesen az ön beszámolójából, az őszinte beszámolóból az önnel szemben őszintétlen kritikák - hogy finom legyek - fogalmazódnak meg, és semmi meglepőt nem látunk abban, hogy miközben mi magunk is tevékeny résztvevőiként azoknak a felsorolt kedvező intézkedéseknek a támogatói és részesei vagyunk, ami nemcsak a földkérdésben, nemcsak a családi gazdaságok ügyében, nemcsak a diákhitel óriási, tömeges és nyilván ezek szerint jónak bizonyult intézményének igénybevételével kapcsolatos, hanem természetesen az utóbbi napok legélesebb, legdurvább, legőszintétlenebb politikai kirohanásainak lehettünk tanúi.

Talán most már a külügyminiszter úr is tudja - eddig is sejtettük, de most már bizonyságot kaptunk arról -, hogy miért nem került sor másfél hónappal ezelőtt annak a dokumentumnak a megújítására, amelyre úgymond az ellenzék azt mondta, hogy nincs rá szükség, hiszen ők eddig is tartották magukat ahhoz a hatpárti konszenzushoz, amely több mint két évvel ezelőtt a rendszeresen ismétlődő frakcióvezetői és egyéb szinteken történő tárgyalások tekintetében kötelezettséget jelent. Nem tartották szükségesnek, hogy egy olyan dokumentumot akár csak konszenzus jegyében is legalább valamilyen formában elismerjenek és aláírjanak, amely nem tette volna a választási kampány durva célpontjává az uniós törekvéseket. Látjuk, ezért nem volt fontos az ellenzéknek az, hogy ezt a dokumentumot aláírja.

De tapasztalhattuk ezt az aláírt alkotmánymódosítás kapcsán, amikor aláírtuk itt, ebben az épületben egy másik szobában az alkotmánymódosítással kapcsolatos ellenzéki és kormánypárti szándékokat, majd tíz perccel később visszavonták itt, ebben a teremben. Az sem öregbítette a Magyarország, hogy úgy mondjam, nemzetközi tekintélyével kapcsolatos elvárásokat. De ugyanez a helyzet három év óta - a külügyminiszter úr a megmondhatója -, hányszor kértük az ellenzéket, nevezetesen az MSZP-t és az SZDSZ-t, hogy az egyik le nem zárt fejezet ideiglenes lezárását tegyék már lehetővé, hiszen a médiatörvénynek olyan, mindenki által elismerten fontos technikai jellegű módosítására kellene hogy sor kerüljön, amely miatt valóban nem tudtak egy most kevésbé reflektorfényben lévő fejezetet lezárni az uniós tárgyalópartnereink.

Semmi meglepő nincsen abban tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha itt, ma akár a miniszterelnök úr felszólalására, akár pedig az elmúlt napokban olyan igaztalan rágalmak fogalmazódtak meg, ami a magyar kormány külpolitikájának nem létező kudarcát szeretné bebizonyítani. Hogyan is képzelhetik el a képzett MSZP-külpolitikusok, nevezetesen a miniszterelnök-jelölt vagy a volt külügyminiszter, aki most a párt elnöke, hogy magyar kormányfő kijelentései kapcsán - ahogy ez itt elhangzott - Szlovéniát vagy Lengyelországot hátrányosabb helyzetbe tudtuk hozni?! Hogyan is próbálják itt elhitetni akár velünk, akár a közvéleménnyel, hogy nem a bővítésre méltó országcsoporttal együttesen közlik ezeket a feltételeket - mint munkadokumentum alapját -, és ezt követően mi más lenne várható a magyar kormány, a magyar miniszterelnök részéről, aki egyébként is elmondta, hogy nem is a kampánnyal kíván foglalkozni, hanem tizenöt uniós miniszterelnököt kíván arról meggyőzni, hogy a magyar álláspont természetesen ne legyen semmilyen szempontból sem az uniós csatlakozás akadálya. Az is természetes, és nagyon egyetértünk azzal, ha azoknak az országoknak, annak a csoportnak, a bővítésre váró országok azon csoportjának, amely 1991-től több mint tíz éve egyformán, nagyon eltérő belpolitikai viszonyok, nagyon eltérő fejlettségek mellett is egyformán kíván fellépni, ennek a mostani tárgyalásokon, a most kezdődő igen nehéz szakaszban is adjon hangot.

Annak a reményében - de egyre csekélyebb reményében - köszönjük meg a beszámolót, hogy a választási küzdelem szempontjából erre a minimális megértésre talán mégiscsak számíthatunk, bár a jelek nem ezt mutatják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Véget ért egy korszak, amely állítólag senkit nem lepett meg, mégis mindenki azt hangsúlyozza, hogy folytatni kell. Óriási ellentmondás van ebben. Az, hogy ez a korszak véget fog érni, az elejétől kezdve nyilvánvaló volt. A magyar társadalmat - és a többieket is, akik az európai csatlakozás kérdésében érintve vannak - körülbelül tíz éve a csatlakozás lehetőségével és korlátlan jótétemény voltával hitegetik. Nekünk tudnunk kellett - és tudtuk is -, hogy ez ha létrejön is, csak nagyon korlátozott mértékben jön létre. Az Európai Unió most tudtul adta - megtette azt, amit ennyire nyíltan soha nem tett meg -, hogy egyenjogú társként ezeket az államokat nem tudja és nem is akarja felvenni. De mi ennek ellenére - és ez a legszörnyűbb ellentmondása ennek a helyzetnek - nem akarjuk ezt az üzenetet kiolvasni, és mind a kormány, mind az ellenzék másik két pártja részéről az a kívánság kerül előtérbe, hogy folytassuk a tárgyalásokat, mert a tárgyalásokkal megoldható a dolog, esetleg kivívhatjuk a jobb elbánást, a több pénzt.

Nos, nemcsak erről van szó, tisztelt hölgyeim uraim, hanem arról is, ha ezek után tárgyalunk, akkor mindent, amit eddig letárgyaltunk és elfogadtunk, újra kell tárgyalni; például a tőke szabad áramlásának a fejezetét, amelyet a kormány - igaz, moratóriumot kérve a külföldiek földtulajdonlására - elfogadott, és a földkérdést az Európai Unió igényeinek megfelelően beleállította a tőke szabad áramlásának kérdésébe. Ez a magyar helyzet ismeretében elfogadhatatlan, és mi soha nem is fogadtuk el.

Ha folytatjuk a tárgyalást, akkor természetesen nem szállhatunk szembe európai irányzatokkal, és egyben elismerjük, végül is meggyőzhetők leszünk arról, hogy nekünk így is jó lesz. És ez máris elkezdődött. Máris folyik az agitáció, hogy ez is több, mint a semmi, nekünk így is oda kell mennünk. Nos, ez talán még nagyobb hiba, mint amit eddig elkövettünk, nevezetesen, hogy ebben a folyamatban alapvető nemzeti érdekeinket adtuk fel. S ha akár a státustörvénnyel kapcsolatban, akár a szomszédainkkal való viszonyunkban a többi törvényt és szerződést tekintjük, bizony úgy jártunk el, hogy alkalmasak legyünk, sőt voltak olyan időszakok más kormányok esetén, amikor úgy jártunk el, hogy az eminens tanuló érdemjegyét is kiérdemeljük.

Orbán Viktornak ebben a folyamatban egy érdeme van, az, hogy idejében kimondta, az Európai Unión kívül is van élet. Nekünk most arra kell felkészülnünk, hogy ebből valóságot csináljunk, és olyan viszonyokat teremtsünk magunknak itt bent, amelyek életben tartanak, biztosítják megmaradásunkat, és amelyek nyomán európai életet teremthetünk magunknak itt bent. Hogy ez hogyan lehetséges, engedjék meg, hogy azt majd a napirend előtti felszólalásomban mondjam el.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

Vissza a kezdőlapra