Magyar Katolikus Püspöki Kar állásfoglalása
Magyarországi Református Egyház a kedvezménytörvényről
Tabajdi Csaba nyílt levele a magyarországi katolikus, református és evangélikus egyház püspökeihez

Tabajdi Csaba ebben a válaszlevelében fogadatlan prókátorként tetszelegve kitanítja a magyar egyházakat, hogy mikor és miről szóljanak. Aligha segíti elő ezzel az értelmes párbeszédet az egyházak és a pártja között általában, vagy akár csak a státustörvény kapcsán. A másik probléma, hogy Tabajdi a szocialisták nevében olyanokat is magára vesz a püspöki nyilatkozatokból, amire az „akinek nem inge, ne vegye magára” kifejezést lehetne használni. Hivatkozik arra, hogy ők megszavazták a státustörvényt, bár maga is jól tudja, hogy a jobb érzésű szocialistáknak mennyit kellett győzködniük frakciótársaikat a megszavazás érdekében. Távolról sem olyan egységes a szocialista frakció ebben a kérdésben. Ha az lenne, Szűrös Mátyás nem távozott volna. Tabajdi elfelejtkezik arról, hogy a baloldali ellenzék a státustörvény megváltoztatását követeli, bár nyilván ez azért van, mert ő maga nem azonosul a szabaddemokraták felelőtlen magatartásával. De ettől a tények még tények maradnak, a kívülálló nem lát érdemi különbséget a szabaddemokraták és a szocialisták véleménye között, ugyanaz a gondolat jelenik meg két köntösben.

Így hát nem érdemes megsértődni azon, hogyha valaki kiáll egyrészt a státustörvényt rendszeresen megkérdőjelezők véleményével szemben, másrészt elutasítja azt a rasszizmus felé hajló hecckampányt, amit a Nastase-Orbán nyilatkozat kapcsán éppen a szocialisták kezdeményeztek.

Mi nem vesszük észre, hogy a püspöki karok beavatkoztak volna a kampányba és újraolvasva se így értékeljük szavaikat. Ha Tabajdi ezt teszi, valójában számunkra kedvező magyarázatot ad az egyházi vezetés szájába. Hogy ez bölcs gondolat vagy a várható vereség miatti kétségbeesés miatti kapkodás, döntse el a tisztelt olvasó.

Vissza a kezdőlapra