II. Feladat-, téma- és programjavaslatok témakörök szerint

C./ Helyi közélet, nyilvánosság megteremtése

A ’Casino végre, mint minden egyesületi intézmény , csak úgy állhat fenn kellemképp, haszonképp, s tartólag, ha minden ki benne részes, önkényének egy kis zablát vet, ’s az intézetben lévőket nem csak úgy szólván kicsinységig becsüli meg, hanem legnagyobb vigyázattal kerüli a’ nekiek legkisebb alkalmatlanságtevést is, ’s ezt nem csupán azon okbúl, mert mindenkit megbecsülni illő, ’s viszont valakinek alkalmatlanságot okozni illetlen, hanem mivel azon idomzatban, melyben másokat becsülünk ’s kímélünk, jussunk van kívánni, hogy mi is becsültessünk ’s kíméltessünk meg. ’S ím ez a társasági szabadság veleje!

Széchenyi István: Világ – Casino

1. Meg kell teremteni a polgári körön belül a kényelmes, biztonságos és rendszeres információáramlást. Ugyanígy létre kellene hozni az egy településen, településrészen működő polgári körök közötti kommunikációt is. Ennek érdekében pl. hírlevél, gyorshírek, e-mail lánc, féléves, éves programfüzet stb. kiadása és működtetése volna kívánatos. Ezt a feladatot arra alkalmas személy, vagy csoport vállalja fel.
2. Kívánatos volna településenként, vagy településrészenként közéleti kávéházak, a Széchenyi megálmodta “kaszinók” láncolatának megszervezése. Ezt hálózatszerűen kellene működtetni. Egymás programjairól, rendszeres nyitvatartási idejükről tájékoztatót kellene kiadni.
3. Régi hagyományt újjáélesztve lehetne évenként több polgári kör összefogásával településcsoportok (polgári köri szövetségek), nagyobb egységek számára kalendárium készítése, kiadása. Ez szólhat a helyi értékekről, közéletről, helytörténetről, érdekes személyiségekről színes, olvasmányos módon. A kalendárium megjelentetése a polgári körök összefogásának ünnepe lehet. A terjesztésben is a polgári körök tagjai vehetnek részt.
4. Pályázatok figyelése, kezdeményezése, a civil kezdeményezések támogatásának megszervezése, ahol kell, kikényszerítése fontos feladat. Meg kell teremteni a helyi közélet anyagi bázisát.
5. Ide is tartozó téma az “utcai padok” hálózatának megteremtése. Ez a módszer a helyi jelenlét megsokszorozása lehet. Találkozási alkalmakat teremthetünk általa a közömbös, ill. érdeklődő emberek számára.

D./ Párbeszéd a másként gondolkodókkal

Az ellenségről … Vannak a közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme, vagy meggyőződés, vagy érdek parancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak így van szép feszültsége az életnek: barátok és ellenfelek közt, a közömbösök nagy tömegében. S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Mit is tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ő az ellensúly az életedben. Máskülönben suta és balog lenne életed küzdelme. Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívóknak. Ne döfd le idő előtt, egyáltalán ne döfd le. Ő tanít élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá.

Márai Sándor: Füveskönyv 36

1. A “nemzeti minimum”-ról - amiben mindannyiunknak feltétel nélkül egyet kell értenünk - több szinten eszmecserét kellene kezdeményezni. A polgári körök szervezete felkérhet jelentős gondolkodókat mindkét oldalon, hogy fogalmazzák meg az általuk elfogadható nemzeti minimumot – ezek a nemzeti sorskérdések mindegyikére vonatkozhatnak (történelmünk értékelése – különös tekintettel a közelmúlt értékelésére -, a magyarságot maghatározó eszmei igazodási pontok számbavétele – a kereszténység, az európaiság, a fogyó és elöregedő nemzet – az okok feltárása, van-e gyógyír erre a válságra stb.). A polgári körök figyelemmel kísérhetik ezeket a vitákat, állásfoglalásokat, kialakíthatják a saját véleményüket, segíthetik a vita kibontakozását.
2. A kiengesztelődés a felső szinteken egyelőre nem várható – olyan mélyek az ellentétek. Az alsó szinteken: lakókörnyezetünkben, rokoni, baráti körökben viszont jelentős lépéseket tehetünk a megosztottság megszüntetése érdekében. Keressük a közös pontokat, kíséreljük meg tiszteletben tartani a tőlünk különböző véleményeket. A médiafigyelés nagyon fontos, csak részben professzionális feladat – hiszen mindannyian újságolvasó, rádióhallgató, tv-néző emberek vagyunk. Keressük az ellenséges vélemények mögött a sértettséget, a fájdalmakat, ezek tanulsággal szolgálhatnak a saját viselkedésünkre is. De keressük a békülékeny hangokat, az elismerő véleményeket is.
3. Keressünk találkozási alkalmakat a közvetlen és a tágabb környezetünkkel – erre vonatkozóan vannak utalások más témakörökben is.
4. Az erőszakmentes párbeszédet minden polgári körnek tanulnia kell, egyrészt saját belső életének, a közösség fejlődésének, növekedésének érdekében, másrészt a külvilággal való építő kapcsolatteremtés érdekében.

Az erőszakmentes párbeszéd négy lépésből áll: Megfigyeljük (1), hogy mi történik egy adott helyzetben: mi az, amit mások tesznek, vagy mondanak, amivel gazdagítják (értékesebbé teszik), vagy éppen nem gazdagítják (nem teszik élhetőbbé) az életünket. A dolog kulcsa, hogy képesek legyünk a megfigyeléseinket úgy közölni, hogy abban nyoma se legyen bírálatnak, vagy minősítésnek. Egyszerűen csak kimondjuk, hogy mit tesz a másik, ami nekünk vagy tetszik, vagy nem. Ezt követően (2) kifejezzük érzéseinket, ami a másik tettének megfigyelése közben ébred bennünk, tehát pl. a fájdalmunkat, a félelmünket, a szomorúságunkat, a bosszúságunkat, haragunkat, vagy éppen a csodálatunkat, az örömünket. Utána (3) elmondjuk, hogy az említett érzésünkhöz milyen szükséglet kapcsolódik (ezt alapvető igényünknek nevezzük: ennek kielégítettsége, vagy kielégítetlensége alapvetően meghatározza tudati állapotunkat – ezek az alapvető szükségletek: a szeretve lenni, az összetartozás, az értékesség, ill. a szabadság – az lehetek, aki vagyok - tudata). A (4.) alkotóelem a másik emberhez szóló olyan kérésünket tartalmazza, amelynek teljesítésével ő mindkettőnk életét jobbá, szebbé, értékesebbé, gazdagabbá tehetné. Az erőszakmentes párbeszédnek az egyik része a e négy információ nagyon világos jelzése, szavakkal, vagy más eszközökkel. A másik része ugyanezen információk fogadása a másik embertől. Úgy lépünk vele kapcsolatba, hogy először tudomásul vesszük az ő megfigyelését, érzését és szükségletét, majd a negyedik résszel, tehát a kérése meghallgatásával megtudjuk, hogy mivel tehetjük értékesebbé az ő életét. Ha az említett szempontokra összpontosítjuk a figyelmünket, és ugyanebben támogatjuk beszélgető partnerünket, akkor a kommunikáció kétirányú áramlását alapozzuk meg, amitől az együttérzés egyszer csak magától, természetes módon megjelenik.

 

Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

(A Cursillo katolikus lelkiségi mozgalom tagjai részére

tanfolyamot tart az erőszakmentes kommunikáció témakörében)