Megjelent: 2004.02.23. 22:06:52
Lássunk tisztán
A szocialista-liberális kormány és az Európai Unió
Az első két év mérlege
Megfigyelői időszak általános értékelése
Mi történt 2003. májusa után? A kormány létrehozta az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságot, melyet a tárca nélküli miniszter elnököl és a KÜM IKÁT látja el a titkársági teendőket. A testületnek azonban a mai napig nincs eljárási szabályzata, csak a tárca nélküli miniszter hatásköri leírásából lehet erre következtetni[1]. Tekintettel arra, hogy a tárca nélküli miniszter itt szembesül a COREPER és miniszteri ülések napirendjeinek problémáival, jellemző a koherencia zavar, a gyors döntésekről való lemaradás vagy a működés ad hoc jellege.
Nem rendezett a magyar Országgyűlés és a kormány viszonya a tagállamként meghatározandó EU pozíciók tárgyában elfoglalandó magyar pozíciókról. Erről írásos megállapodás alapján rendszeres egyeztetés szükséges, amit nem pótolhat a Nagybizottság léte és időnkénti ülésezése. Ki kell dolgozni, hogy az EU legfontosabb döntéshozó szervében, a kormányok alkotta Miniszterek Tanácsban és annak munkaszerveiben - elsősorban a munkacsoportokban és a COREPER-ben - milyen kontroll alatt szülessen a mandátum. Mivel a kormányzatot a magyar parlament ellenőrzi, ezért az Országgyűlés megfelelő állandó testületének a mandátum meghatározásában részt kell vennie, annak érdekében, hogy a Kormány Brüsszelben a többi kormányképviselővel a közös döntéshozatalt - mely a szuverenitás részbeni korlátozása – együttesen gyakorolja. Ezt a kérdést már az átmeneti időszak alatt rendezni kellett volna. A 2003. szeptember óta folyamatban levő négypárti egyeztetés egyelőre nem vezetett eredményre. Sajnálatos, hogy a kormány igyekezett felrúgni a pártok közötti egyezséget, s olyan kérdések újranyitását is kezdeményezte, melyekről korábban már körvonalazódott a megállapodás.
További rendezendő kérdés a Kormány és az EP képviselők viszonya. Ebbe beletartozik nemcsak a jogállás kérdése, hanem a közöttük létrejövő együttműködés, mely egyszerre szolgálja a nemzeti érdekeket, ez az EU tagállamokban is bevett szokás, bár ennek mélysége-milyensége nem formalizálható, és változó az egyes tagállamokban. Eddig a brüsszeli képviselet vezetői részéről történt ad hoc jelleggel eszmecsere a megfigyelőkkel a kölcsönös tájékoztatás elve alapján, a hazai mechanizmus azonban még nem alakult ki.
Az Unió jelenlegi tagállamai szeretnék a közösségi jogalkotást a tagjelöltek vállalatai vagy fogyasztói kárára módosítani vagy lezárni, mielőtt még szavazati joggal rendelkeznénk (hulladékgazdálkodás, üvegházhatású gázok kereskedelme, ökopont rendszer, gyógyszer adatvédelem, 2. vasúti - részben liberalizációs - csomag). Ezen azonban nem segített a kormány azon kommunikációja, miszerint „nincsenek politikai és diplomáciai jellegű problémák”, holott egyértelműen kitapintható a „régiek” részéről az a szándék, hogy ugyan a már aláírt szerződés birtokában, véleményünk figyelmen kívül hagyásával kívánnak kérdéseket lezárni. Ezeket a helyzeteket a kormány nem kezeli, hiszen a jó-képet vágás meddő taktikáját alkalmazza.
Nehéz a nemzeti érdekvédelem sikerének minősíteni - a többi tagjelölttel együtt - azt, hogy az agrárpolitika reformja kapcsán az adaptációnál nem tudtuk csökkenteni a tízéves átmeneti időszak hosszát. A közelmúltban elfogadott sertésexport-szubvenció is május elsejéig még gondokat okozhat a magyar piacon.
[1] A kormányhatározat most van a kormány előtt, tehát szinte egy éves késés van. Mire a miniszter távozik, talán munkafeltételei is meglesznek. Azt csak találgatni lehet, hogy lesz-e utóda.
Korábbi cikkeink a kormány két éves értékeléséről:
A csatlakozási tárgyalások záró szakasza
Diplomáciai kudarcaink
