2005. február 15. kedd 01:33
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Ferenczes
István: József Attila árnya és Fekete tél Triolettben
Ferenczes István (1945) a kortárs romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Versei a sajátos erdélyi költészeti hagyományokat ötvözik az ezredvég egyetemes lírai megnyilatkozásait megújító formanyelv elemeivel. Szociográfiái a józan közösségi tudat megerősítésének igényével születtek. Alapítója és főszerkesztője a Székelyföld című kulturális folyóiratnak.
Ferenczes István:
József Attila árnya
Talán eltűnik hirtelen
az akácerdőben a vadnyom.
Elpazaroltad, Istenem,
az utat, s nincs hol megmaradnom.
Már himlős gyermektestemben
József Attila árnya sírt,
hontalanul tévelyegtem,
s megástam apámnak a sírt.
Korán vágta belém fokát
a fejsze, melynek nyele veszett,
szerelmes elmúlás dobál,
kit vártam, időnap elesett.
Árvája lettem ostoba
dacból az anyai szónak,
s immár mint gazdátlan szolga
retteghetem a gyóntatómat.
Ifjúságom, a zöld vagyont
beszolgáltattam rendőröknek,
magamat kárral vallatom,
az ágak közt hollók csörögnek…
Fekete tél Triolettben
1
Tőzegfüstös kátránymezők fölött
csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét az ólmozott ködöt,
tőzegfüstös kátránymezők fölött
talán egy férfi áll, egy megtörött,
utolérték immár az ablakok,
tőzegfüstös kátránymezők fölött,
csapdosó hollók, bukott angyalok.2
Csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét az ólmozott ködöt,
feketén néző betört ablakok,
csapdosó hollók, bukott angyalok
tépik a férfit, ó, mily elhagyott,
ő sem fehér, csak sorsához kötött,
csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét, mint ólmozott ködöt.3
Szétcibálják az ólmozott ködök
feketén néző betört ablakok
alatt a férfit, ki már elköszönt,
szétcibálják ólmozott ködök,
senkit várja a sok semmi között,
mint kit a hóhér fal előtt hagyott,
szétcibálják az ólmozott ködök,
feketén néző betört ablakok.4
Feketén néző betört ablakok
alatt a férfi, immár elköszönt
látomás, a tűzfal előtt hagyott
vértócsában, betörött ablakok,
csapdosó hollók, bukott angyalok
álmodnak havat, tépik a ködöt,
alatta férfi áll, egy megtörött
s feketén néző betört ablakok.5
Egy férfi áll alant, egy megtörött
látomás, tűzfal előtt elhagyott,
mindentől, mindenkitől elköszönt,
egy férfi áll alant, egy megtörött,
tőzegfüstösen vár a sár fölött,
cibálják hollók, bukott angyalok
alant a férfit, akit egy megtörött
látomás a tűzfal előtt hagyott...6
Látom a tűzfal előtt elhagyott,
mindentől, mindenkitől elköszönt
férfit, ki megőszült, mint egy halott
látomás a tűzfal előtt hagyott
triolettben, fekete tél ragyog,
már csak álomban hull a hó-öröm,
a tűzfal előtt látomást hagyott,
mindentől, mindenkitől elköszönt.7
Mindentől, mindenkitől elköszönt
a férfi s megőszült, mint egy halott,
a tőzegfüstös kátránymezők fölött
mindentől, mindenkitől elköszönt,
szétcibálták az ólmozott ködök,
egy triolettben feketén vacog,
mindentől, mindenkitől elköszönt
a férfi, s megőszült, mint egy halott.8
A férfi megőszült, mint egy halott,
a tőzegfüstös kátránymezők fölött
hollók cibálják, bukott angyalok
a férfit, megőszült, mint egy halott,
mint a triolett, nem fáj, nem sajog,
fekete tél van, borzalmas köd, csönd,
megőszült férfi, minden meghajolt
a tőzegfüstös kátránymezők fölött.
