2005. február 20. vasárnap 20:35
Ismét Szaúd-Arábia
Beigazolódni látszik az a
felvetésünk, hogy a szaúdi nagykövetet
jelentéstételre hazarendelték. Ilyen értelmű cikk jelent meg az
Arab News
internetes kiadásában február 20-án.
A kérdésben persze még messze nem látunk tisztán. Vasárnap már gond nélkül
sikerült letölteni a magyar országgyűlés hétfői programját, s továbbra sem
látszik, hogy mi okozza ezt a rendkívüli szigorú összetartást. Ezek fényében
közöljük Majoros I. véleményét és az általa fordított szaúdi "életképet".
A mai (2005. február 19., azaz 1426. Muharram 10.) közel-keleti lapok még tapintatosan hallgatnak arról a valószínű újabb diplomáciai arculcsapásról, amellyel a belháborúval küszködő Magyar Szocialista Párt döntéshozói roggyantották meg a nemzeti labdarúgó-válogatottja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök általi leterroristáztatásától még mindig szédelgő Szaúd-Arábia-i önérzetet.
Pedig, ha bebizonyosodik a feltételezés, amely szerint a Szili Katalin házelnök hivatalos fogadására már minden előkészületet megtett rijadi diplomácia azért lesz kénytelen - a két ország közötti, egyébként is igen feszült, de legalábbis érzékeny időpontban - tudomásul venni a magyar politikus látogatásának utolsó pillanatban bejelentett lemondását, mert a Magyar Köztársaság élete és halála felett pillanatnyilag rendelkező MSZP-s belső körök előbbre valónak tartják saját - egymással szembeni - személyes érdeküket, mint az elnökasszony szinte engesztelés-számba menő diplomáciai küldetésének véghezvitelét, akkor hazánk urainak ez az újabb "viccelődése" bizony hosszabb időre is padlóra küldheti az arab világgal kialakulóban lévő, virágzónak ígérkező kapcsolatunkat.
Addig is azonban, amíg az újabb külpolitikai botrány híre a közel-keleti sajtóban is megjelenik, pillantsunk be a "terrorizmus" vádjával illetett Szaúd-Arábia-i középosztály - számunkra talán exotikusnak is tetszhető - mindennapi gondjaiba, egy, az "Arab News" Szaúd-i hírportál által a mai napon közzétett cikk alapján:
Cselédek kettős célt szolgáló házasságkötése
Huda Al-Saleh, Asharq Al-Awsat
RIJAD, 2005. február 19. — Mit tegyünk, ha szolgálóra is, sofőrre is szükségünk van, de csak egyszobás a személyzeti lakrészünk?
Amint az Asharq Al-Awsat nevű napilap írja: napjainkban sok Szaúd-i család állja szobalányának és sofőrjének összeházasítási költségeit; némelyek az alkalmazottaik esetleges, a hazai kultúrával és a vallással össze nem egyeztethető kapcsolatának kialakulásától tartva, mások pedig egyszerűen azért, mert nincs elegendő szobájuk, hogy külön szállásolják el őket.
Egyes családok a saját fiukéval felérő pompájú lagzit csapnak sofőrjüknek és a lánynak. Az eléggé szokatlan körülmények azonban néha félreértést okoznak.
Egy húsz esztendős Szaúd-i nő, Nura, nagyon megörült, amikor szülei telefonoztak neki és közölték: kérő áll a házhoz. Éppen eljövendő, férjjel-gyermekekkel megáldott családi boldogságáról ábrándozott, amikor a vőlegény-jelölt betoppant: kiderült azonban, hogy csak az egyik szomszéd sofőrje volt, és cselédjük kezét kérni jött.
Egy bizonyos Wafa G. asszony felidézi: barátnőjétől meghívót kapott egy házasságkötő csarnokba, a barátnő Sri Lanka-i szolgájának és indonéziai szolgálójának menyegzőjére. Gazdasszonyuk nemcsak hogy kiadós vacsorát készíttetett a boldog pár barátainak, hanem még a menyasszonyi ruhát is maga fizette. Wafa úgy meséli: a lakodalom nagyszerűen sikerült, és semmiben nem különbözött az egyébként megszokottól.
Ezek a frigyek azonban nem mindig a résztvevő felek egybekelési szándékának gyümölcsei: olykor bizony kényszer szüli őket.
Egy Um Khaled nevű asszony bevallotta az újságírónak: sofőr iránti szükséglete odáig juttatta, hogy indiai kocsisát és indonéziai kézilányát egymáshoz kényszerítse. Hiába volt minden - kétoldali - apelláta, végül csak összeboronálta őket. A házasság persze nem sikerült: a sofőr három év után elvált és hazautazott.
Muhammad Al-Yaeesh matrimoniális tisztviselő, aki imámként is szolgál egy mecsetben, úgy véli: házi személyzetet nem szabad egymáshoz erőltetni, és az ilyen házasság érvénytelen.
"A szobacicák és kocsisok egybekelése legtöbbször érzelmi alapon történik, az ilyesmi pedig majdnem mindig bukásra van ítélve. Házasságuk olykor újabb gondokat szül ahelyett, hogy a nehézségekre megoldást hozna" - mondja az imám. Ennek ellenére a tisztviselők összehozzák őket.
"Vagy a magunk, vagy pedig követségeik segítségével, de mégiscsak nyélbeütjük a cselédek és sofőrök frigyét, ha a gazdájuk úgy akarja" - teszi hozzá, majd így fejezi be: "Több hátrányát látom az ilyesminek, mint előnyét, különösen, ha még gyermekeik is születnek. Ez megnöveli az érintettek anyagi felelősség-vállalását, akik pedig csak pénzt keresni jöttek országunkba."
SZ.M.I
.
