2005. február 19. szombat 23:02
Kovács László, a demagóg jobboldali
Mostanában egy kicsit erősebben sajnálom azt, hogy Csurka István felcsapott politikusnak. Ezirányú tevékenységéről, időről-időre véleményt mondanak a választópolgárok, s majd egyszer – egy valóban pártatlan utókorban – a politológia is minősíteni fogja szándékait és cselekedeteit. De addig is, sajnálom, hogy legalább kirándulásképpen, évente egyszer-kétszer, nem ül le íróasztala mögé azzal a szándékkal, hogy újabb drámát ír. Tragikomédiát, a szatíra olyan fegyverzetében, amelyre nem sokan képesek. Sőt, talán az abszurd felé is kimozdulhatna stílusa – hiszen azt, ami körülvesz bennünket, lassan már csak így nevezhetjük. Egy olyan abszurd komédia szenvedő alanyai vagyunk, amelybe nem egészen vétlenekként kerültünk – bűnösök közt cinkos, aki néma… -, de csupán statisztálunk benne. Ám azzal, hogy a színen vagyunk, a főszereplőkkel együtt, nem vonhatjuk ki magunkat a cselekmény következményei alól. Épp ezért nem igazán tudunk szívből nevetni azon, hogy ezt olvassuk a baloldal egyik szólamvezetőjének jelképes tollából: „A jobboldali napilap pedig egyenesen világbotrány elefántját igyekezett csinálni a kormányfői baki bolhájából, megint félrevezetve saját olvasótáborát, hiszen a rövid hírügynökségi jelentéseket színesként tálaló nemzetközi sajtó kuriózumként és nem külpolitikaként kezelte az elszólást. … Vagyis az ügyetlen élcnél sokkal rosszabb vicc ez a jobboldali erőlködés…” – írja a publicista. Hiszen meg kell védeni a miniszterelnököt – bármi áron.
Akár annak árán is, hogy ellenmondásba keveredjünk a tényekkel. Amely tények szerint a miniszterelnök az MSZP születésnapi ünnepségén azt mondta, „nagyon-nagyon sok terrorista" volt a szaúdi futballválogatottban, a magyar labdarúgók pedig „halált megvető bátorsággal" játszottak ellenük. A balliberális sajtó a fenti szemelvény szellemében igyekezett bagatellizálni a kijelentés nemzetközi súlyát – a legújabb fejlemény viszont az, hogy Szili Katalin hétvégén utazott volna Szaúd-Arábiába; ám az utolsó pillanatban ezt az utat lemondták. A szocialista frakció (állítólag) azt kérte a házelnök asszonytól, hogy a szavazóképesség megőrzése érdekében ne utazzon el hétfőn. Mivel az MSZP-frakcióból Szili Katalin mellett Puch László is a delegációval utazott volna, a törékeny kormánytöbbséget megőrzendő döntöttek az utazás elhalasztása mellett… Nos, ez már önmagában bohózatba illő – egy vélhetően jó előre leegyeztetett diplomáciai utat azért lemondani, hogy a parlamentben meglegyen a kormánytöbbség. Ezek szerint a magyar külpolitikai irányításában nem a nemzetközi politikai élet eseményei játszanak szerepet, hanem az, hogy mikor kell „végszavazni” valamiről a parlamentben. Ha például hétfőn délután kiderülne, hogy nem véletlenül emlegetnek napok óta budapesti terroristaveszélyt, mert épp akkor valami tragikus esemény történne – még csak rendkívüli kormányülést sem lehetne összehívni, mert a parlament végszavazás miatt zárva…
De nem ez történt. Az igazság, egyes hírek szerint, az, hogy Szaúd-Arábia utasította el a magyar házelnök fogadását, mivel nem elégedett meg a magyar kormány bocsánatkérésével. Szili Katalin útja során találkozott volna Abdullah bin Abdul-Aziz trónörökössel, Szaúd al-Fejszál külügyminiszterrel, és számos üzleti tárgyalást tartott volna. A budapesti szaúdi nagykövetségen, a hétvégén csupán egy ügyvivő teljesített szolgálatot - a nagykövet már visszautazott Rijádba. A szaúdi nagykövet hazarendelése egyértelműen a két ország kapcsolatainak a romlását is eredményezi kormányzati, üzleti és kereskedelmi szinten egyaránt - olvashattuk a Magyar Nemzetben Kardos Gábor nemzetközi jogász véleményét. Azt láthatjuk tehát, hogy a kiadott közleményekkel ellentétben a magyar Országgyűlés elnöke nem utazik Szaud-Arábiába, az ottani nagykövet viszont már hazautazott. Két eset van: az egyik szerint mindketten a bolhából elefántot erőlködő jobboldaliak, a másik szerint viszont az élc nem is volt annyira humoros az érintettek számára. A kérdés ismét csak az, hogy akkor tehát ki is hazudik…?
Természetesen Kovács László. Na persze, az ő esetében ezen túlzottan már meg sem lepődünk, no de mégis csak érdekes. Hogy azt mondja: „szerencsétlen elszólás”. A Hír Televízió vendégeként az unió adó- és vámügyi biztosa azt mondta: ő már a kijelentetés pillanatában biztos volt abban, hogy a terroristázás miatt diplomáciai kármentésre lesz szükség. "Én abban a pillanatban arra gondoltam, hogy ezt az arab országok budapesti diplomatái nem fogják viccnek tekinteni" - mondta Kovács László. Úgy vélte, vannak dolgok, amelyekkel nem szerencsés dolog viccelni. „Én abban a pillanatban arra gondoltam, tizedmásodpercek alatt átéreztem, hogy ez így lesz, és bizony itt szükség lesz majd kármentésre. Ez azóta egyébként megtörtént" - szögezte le. Nos, azt nem tudjuk, hogy valóban megtörtént-e, de a balliberális újságírás megmondó embereit hallgatva és olvasva az az érzésünk – az „affér” szinte meg sem történt. Jelentéktelen. Aki mást most, az, ismételjük csak meg, a bolhából elefántot erőlködő jobboldal. Mint például Kovács László… Hát ezt is megértük…
Abszurd egy helyzet. Csurka igazán rágyújthatna egy arábiai vízipipára, eltűnődhetne diplomáciai deficitjeinken, megkérdezhetné, hogy valóban döglött aknákon álldogálunk-e; érthető helyzetkomikumot, és ne összesküvés-elméleteket gyártva arról, hogy mi van a háttérben – írja meg így korunk szatíráját arról, hogy ez még túrógombócból is sok…
Tamási Orosz János
Háttéranyag:
Surján László: Zűrök és zavarok
.
