2005. június 16. csütörtök 22:22
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Bartos Aranka: Máriánk
Bartos Aranka:
Máriánk
(kelt kétezernégy december ötödikén!)
Te malaszttal vagy teljes, de
van-e földig érő hatalmad?
Netán önmagadban álló árva lettél,
ékes árva, mint régvolt király
koronája? Templom-mélyben
mosolyogni, sugarakat szóró kézzel,
holdsarlóval talpad alatt, fehér asszony,
most nem elég. A hajnali édes-szép
rigódalban is üzenet hullámzik...
Hű égi szolga bízta rád a nemzetet,
kinek Koppány öccse vérénél is
kedvesebb volt lsten. Látnod
kellett Mária, amint Vulkánusz
ketrecéből kiszabadul a turulmadár,
s lángtollakkal hazánk fölé száll
magyar tudatról csiszolni, évtizedek
szennyét. Szárnya suhogása áthallott az Ige ősi tereibe, s útra keltek
az erdélyi fejedelmek, átzúgtak
az időn, dimenziókkal vívtak
nagy csatát. Fénysebesen jelenült
a történelem, már a léthatár mentén gőzölgött, mint harci lovak sebében
a vér. - És zokogva fordultak
vissza, mert a hitehagyott szívekből
választási papírra vetett NEM-ekben
született trianon-kölykök, kis
luciferek röhögték a turulmadár
röptét... Karácsony közeleg, Máriánk,
amikor te mámoros-boldogan ringatod
a kicsi Jézust, én meg Koppány
hitébe pogányulva érzem: e gyönyörű
emlék örülni most nem elég.
Látnod kellett, hisz Krisztus
által lettél áldott, a viszkető
fájdalmat keltő takart utakat,
ahol mint sunyi atkák fúrták
magukat előre a szociopaták.
Eközben Erdély, Felvidék s
a Vajdaság bízó népe egységbe fonódott, lettek magyar titán,
és zengett a szívük, mint papok kórusában a gregorián...
Jó Boldogasszony, kinek méhe
a legdrágább gyümölcsöt becézte
földi síkra, nézzél most a közöny
buggyanó mocsarában henyélők
bivalyszemébe. Nézd a gyávák
pénzzabláját, mit a hatalom
ijesztett szájukba. hogy azon át
rágják habzó-mohón az eggyel
többnek hitt falatot...
De ha árva lettél magad is,
dicsfénybe zárt árva. mint a halott
király koronája, fordulj el gyorsan.
Ne lásd, amikor a kitaszított turulmadár halványodva visszaszáll a Tűzistenhez.
