2005. november 09. szerda 23:42
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – József Attila: Ady emlékezete
József Attila:
Ady emlékezete
-Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békítik a simák alattomba,
lány-duzzogássá haragvásait?
Földön a magyar és földben a költő,
dühödt markába rögöket szorít,
melléről égre libbent föl a felhő,
de tovább vívja forradalmait.
A televény titokzatos honában
izgat tovább, nem nyugszik, nem feled.
Ezer holdon kiált és haragjában
szeleket űz a Hortobágy felett.
Szeleket, melyek úri passzióból
a begyűjtött kis szénát szétszedik
s a süllyedt falun fölkapják a hóból
Dózsa népének zsuppfedeleit.
Teste a földé. Földművesé lelke,
ezért koppan a kapa néhanap.
Sírja három millió koldus telke,
hol házat épít, vet majd arat.
Verse törvény és édes ritmusában
kő hull a kastély ablaka zörög,
eke hasít barázdát új husában,
mert virágzás, mert élet és örök.
