2005. október 08. szombat 21:44
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Lászlóffy Aladár: Húsvét
Azt hiszem, nem csupán pillanatnyi hangulatom okán lapoztam rá e versre. Vagy talán igen – de nem ezért érzem úgy, hogy önökkel is megosszam, s hogy beleillesszem gyűjteményünkbe. Érjünk fel, együtt, jövőre – a jövőért…
Lászlóffy Aladár:
Húsvét
A kivégzések délutánján
kezdi el húsvétját a sátán.
Hiába jöhet tavasz holnap,
a mezők sötétbe borultak,
a megakasztott folyamatban
nagy eszmék vacognak a fagyban,
mint lelkiismeret, ha áthat
növényi, öntudatlan fákat.
A végrehajtás délutánján…
*
Az egyik kapun kivezették.
Még nem a követők követték.
S mit gondoltak, kik hazatértek:
mekkora bűn lesz az a péntek?
Az ablakokba könyököltek,
és vitatták vagy elfeledték,
hogy tegnap s végig, mindig öltek,
és soros bárányukat ették,
és hideg forrásvizet ittak…
És odabent kigyúlt egy lámpa,
és egyenként leheveredtek
mint sírboltokban éjszakára.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
És másnap, mikor ébredezve
hallották, ami hihetetlen,
nem merészkedtek olyan messze
sem kételyben, sem képzeletben,
hogy milyen nagy lesz az a péntek!
*
Mikor a Getsemáni-kertben,
mint harcmezőn a szétszórt testek
istenáldottan, istenverten
az álom fogságába estek,
csak Ő, e rászakadt magánytól
Ő érezte át egyre jobban,
hogy ilyenkor mily semmi lángol
sok buzgó emberi dologban,
hogy ez ilyen sötét világ itt,
Ő látta kétségbeesetten,
hogy íme: ennyire világít,
mitől lángolnak tizenketten.
Kereste holdsütésnyi rését
annak, mit jól takart az éjjel,
és visszaszállt, hogy küldetését
a vele járó végveszéllyel,
a közelgő tragédiával –
új parancsolat vonja vissza.
De ezenközben az is rávall:
ha kell, a poharat kiissza…
*
Mert körül horkolt Jeruzsálem.
Az önmagukkal eltelt eszmék
ha estig kitartottak, már nem,
a menekülést sem keresték.
Már bárkijüket cserbenhagyták.
Ha rá csak ennyire vigyáztak –
mire számíthattak a hangyák,
a gyengék és halálraváltak?
Nem bírta más, csupán az őrség,
figyelmesen, fegyelmezetten.
A hatalomé a dicsőség!
Ne tartsanak igényt rá ketten!
A végrehajtás éjszakáján
az győz csak, aki karddal támad!
… Folytatta húsvétját a sátán,
és odadobta a világnak.
*
Járj fel a Koponyák hegyére,
ennek még évente sincs vége,
arra biztat, ki benned hódít:
keresd a saját stációid.
Mert aki indít, nem ereszt el
hiába hozzád mért kereszttel,
úgy találomra sose járat
senkivel új kálváriákat.
Juss fel a vesztesek helyére,
ne számolj veszteségre, vérre,
mert Aki Hagyja Győzni Rómát,
még biztosabb, hogy téged jól lát,
figyeli, hogy a próba vége
kit taszít reménytelenségbe.
A remény hosszabb, mint az élet,
mert azt nem személyesen éled.
Végül mind diadalt szereznek
a sorra feladott keresztek.
Dicsőült ország-golgotákon
vezet át milliárdnyi lábnyom.
Nézz vissza: fájdalmasan szántott
nyomaink teszik a világot.
Érj fel a koponyák egébe
egy péntekre – vagy ezerévre.
