2006. február 04. szombat 22:56
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Ratkó József: István imája
Mert fohászra is nagy szükségünk van. Egyre erősebb szorításban élünk; egy re fontosabbá válnak nagy költőink üzenetei. Ratkó Józsefé például – aki épp az a kor pusztított el, amelyre sokan olyan büszkék kezdenek lenni…
Ratkó József:
István imája
Jó reggelt, Isten! - Inkább jó napot!
Világ födelét fölnyitottad immár,
s fényed özönlik, nyitnak csodáid is -
szellő bókol, madár ujjongva szólal,
minden teremtett lélek, lelkes állat,
a millió fű mind s külön-külön,
az érzéketlen kő is megragyog.
Édességét, jó ízeit a létnek
hatalmas karral terjeszted közöttünk.
Dicséret érte! - Emberről nyugodt vagy?
Törődsz velünk. - Három halál ma is.
Kettő rajtam - s a harmadik tiéd.
S vajh, szerte mennyi - számon tartod-e?
Be sok halált ítéltem a nevedben -
Be sok halállal intettél pedig!
A hit vezérelt, nem Te - már tudom;
s az én bűnöm, hogy nem értettelek. -
Zúgó zápornak Te ki utat osztasz,
hogy gyenge fűnek jövését kihozza -
engem eképpen miért nem segítesz?
Vagy bűneimmel kötöztél magadhoz?
Rám nehezedtél, utaim elálltad!
Jóságomat is megtorlod, Uram!
Te, aki látást követelsz a vaktól,
s a lába-vesztett embertől, hogy járjon,
s imára fogja kezét a kezetlen,
Uram, ne kérd azt, ami lehetetlen!
Aki most tanul, tanúnak ne hívd!
A hit, ha vak, akkor csak bajt okoz!
Rosszul mérted fel, Uram, az én erőmet!
Málhádat tovább nem tudom cipelni.
Nincsenek immár csak halottaim! -
Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, ki
markoddal megmérsz minden vizeket
s araszoddal az egeket beéred,
ki haragodnak egy leheletével
világot fújsz el, csillagot kioltasz,
s föld megindul, hegyek hanyatlanak
egy intésedre, Uram - égig érő
s hatalmaskodó népeket elejtesz,
míg virágoznak választottaid -
vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;
segíteni ne vesztegelj nekünk,
s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!
Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak
és földeinket elcsipegetik
és sóvárognak falvaink iránt
és kiirtanák szülötte-szavunkat,
hogy dicsérni Tégedet ne tudjunk,
és minden módon ártani akarnak,
tanítsd meg őket, Uram, haragodra!
S intsd meg, akik a szent munkát segélik
s hitre hajtott népedet pásztorolják -
örök hálát hogy tőled várjanak - mert
igen gőgösek immár, mintha ők
adták volna e földet is alánk!
Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram,
s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk
gyalázatja a szomszéd nemzeteknek,
ne legyünk csúfja és játékai,
s messzire való maradékaink
rút járom alá ne vettessenek! Ámen.
