2005. november 14. hétfő 22:16
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Simonyi Imre: Interjú
Simonyi Imre:
Interjú
1
Hogyan látja a múltat?
Nem látom. Mivel hogy elbújhatott valahová.
Belém, az idegeimbe, a hátam mögé, Önbe,
vagy a világegyetembe? — nem tudom.
Csupán annyit tudok, hogy valahol a markát
dörzsöli és vigyorog. Önelégülten és sötéten.
- Mint aki jelen van.
Mit kapott a mától?
Rengeteget.
Mit remél a jövőtől?
Keveset. De azt nagyon.
2
Úgy hírlik, hogy nem szereti az embereket
s hogy nem bízik az emberiség jövőjében.
Igaz volna ez?
(Csend)
Igaz volna ez?
Nem igaz.
Tehát szereti?
(Szünet)
Tehát szereti és bízik?
Igen, szeretem az embert. Méghozzá hármat is.
Krúdyt, Bartókot és József Attilát.
Hát ha szereti, akkor bízik is, ugye, a jövőben:
az emberiségében?
Igen kérem,
én bízom az emberiség jövőjében.
És miben látja Ön az emberiség jövőjét?
Mit remélhet Ön szerint az emberiség a jövőtől?
Az emberiség a jövőtől - gondolom –
pontosan azt fogja megkapni, amit
a múltban és a jelenben keresett magának.
Köszönöm.
Kérem.
