2006. március 27. hétfő 22:16
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Czegő Zoltán: Kelet felé
Czegő Zoltán:
Kelet felé
Most már akár abba is hagyhatnám.
Kazalnyi évvel állok szemközt az ablaknál.
Idelátszik az egyetlen igaz, mit megéltem –
pontosan rótt üzenet minden falevélen.
Ez az okos rend, e biztonságtudat
szánja lármafák közt elszállt ifjúságomat,
melyben az emberi rendre tettem mindent
a semmiből. De ettől az ősz is eltekintett.
És hittem a tavaszért elszálló minden levelének.
Szolgaságban a vitézi ének sem él meg.
Asztagnyi évvel, meg egy ablakkal szemben.
Omlásban lecsupáltan minden, amerre mentem.
Most ím, elindulok némán vissza az örök Keletre.
Nyelvem alatt szavak. Szívem fekete keretben.
Bő rokolyás fák várnak már egy narancsligetben.
Csak tengerszemek látják – miért mennyivel fizettem.
