2006. március 16. csütörtök 23:47
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Kiss Benedek: Töredék az atomkorból
Kiss Benedek:
Töredék az atomkorból
…Mire az erdőt észrevettük,
szemünk a faágak kiszúrták.
Mindegy volt már, nappal vagy éjjel,
mindegy, hogy mit mutat az óra:
nem láttunk többé napvilágot,
s hogy hold, madár: azt is csak tudtuk.
Mert tudtunk, jaj, minden tudtunk már!
Néztünk mélyen már önmagunkba,
s láttuk mindazt, mit meg nem láttunk,
borzadoztunk nagy vakságunkon.
Szemünk persze nem pótolhattuk,
mint a gyermekkori imákat,
miket – felejtvén – újraköltöttünk,
hogy téboly kopolyáiból
kötésig kiemelkedhessünk.
Kopolya, mocsár, ingovány, láp –
ez várt, ha a tüskés bozótot
magunk mögött hagytuk, s a szúnyog
jött ránk, mint János vitézre.
Előre, mindig, csak előre,
mert utánunk még nagyobb romlás,
mert mögöttünk a soha-többé,
de mi nem láttunk már előre,
s kardunk – hol volt ekkor már kardunk!
sáros manccsal nyakunk csapdostuk,
alattunk cuppogott a szittyós…
