2006. február 28. kedd 22:01
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám - Passuth László: Rózsadomb
Passuth László:
Rózsadomb
(1945 március)
Újból itt vagy: már ápolod kerted,
a csonka fákra napból szősz kötést,
a föld sebére faháncsot sepersz,
szerszámod nézed: barna foltokat ver fel,
vért, csontokat, olajat.
Majd magot vetsz; már látod:
kúszik a zöld fű,
törmelék mészpora leng,
ha tömöd talyigád
s ablakod zúzott üvegét
viszi a szél.
Hamar este lesz;
régtől ismered a tornyok árnyjátékait?
ma mindje rokkant cyclops:
nem üt delet, harangja néma,
nem mond Angelust.
A rózsák tövét kitépték Gül Baba szívéből,
nem járnak szeretők, nincsenek padok.
Oly lassan gyógyulunk,
csak szemünk szokja a szörnyűségeket,
átlépünk sírt az utcán,
plántálunk repkényt
a csonka háztetőkre.
Forrj be – mondod a kertnek,
mely valaha Mérték vala és Rend.
Szomjas vagy? Keresed a csodát?
Lehunyod szemed, mert még így látod az épet,
mit nem bontott meg az Úr keze,
hogy szétperegjen,
por légyen, hamu és malter,
miként egykoron Ninive.
Lehunyod szemed, még látod a régi várost,
mely tiszta volt, emberek lakták,
nem gyürkőztek a rémekkel.
Mélyből merültél fel, kertedben állsz megint,
lélekzel. Mélyebb sírt hantolsz az idegennek,
ki itt múlt el kerted tövében.
Érzed, tavasz lesz. Hisz vak is szagolja,
ha hajtanak a fák.
