2006. január 17. kedd 21:53
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám - Tamás Menyhért: Címzetlen írom
Tamás Menyhért:
Címzetlen írom
Ahogy halaszthatatlan leve-
leinket írjuk, sebesült lé-
legzettel, a riadóztató tu-
datlak iramával, hasonmód
készülök nap mint nap e versre,
hasonmód sebes sorokkal, tud-
va, hogy címzetlen írom –
címzés híján is címzetten,
azon kevesekhez szólóan, akik
másíthatatlanok, akikből nem
vándorolt ki a szülőföld, él-
jenek vegyült vérrel, magyar-
ként beszélnek a magyarsággal,
akiben féltéssel örvénylik
a haza, mentik, menekítik,
fölfelé örvényeltetik, hátha
kimenekíthető a környes, s ho-
ni ragadozók karvalylásából,
kimenekíthető Kosztolányi tel-
jesülő jóslatából: Száz év se kell,
még annyi se, száz év se kell,
sírunkon a szél énekel, tovább
termi századait, sározottan is
fénylő idejét, hátha, hátha, tom-
boljon mégoly ezredvégi téboly,
megint, megint eget ámít, megint,
megint Magyarország áll itt!
