2006. január 01. vasárnap 19:16
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Toldalagi Pál: Irgalom
Toldalagi Pál:
Irgalom
Az ott egy ház, ez itt egy asztal
és ez maga az irgalom,
mert ezek helyett pusztulás lehetne
és csupa rom,
én pedig a földbe kaparva
- ahogy a kutyákat szokás –
foszladozhatnék. Még szerencse
hogy nem kísért a rombolás
az álmaimban. Altatóim
segítségével merülök
alá, előbb a semmiségbe,
aztán egy jó tejszínű köd
pólyál körül. Így leszek kisded,
ki édesanyját hívja még,
nem tudva róla, hogy a szája
megint kiformálja nevét.
