2006. március 08. szerda 21:54
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Turcsány Péter: Legyen meg a Te akaratod
Turcsány Péter:
Legyen meg a Te akaratod
Ó, bölcs óriás, Tísia tengerárjából
itt maradt gyűjtő folyó, pusztáink kelyhe,
Kárpát bérce mind néked önti italát,
te létünk ütere, te örök ereklye,
Duna agancs-szárára futó páros ág,
te vagy az otthon, a benti asszony-világ,
falvak barka-füzére, s hüvelyen szemek:
mik átvilágítják a vak éjeket.
Te örök szél, örök nyugtalanság fodra,
hajszád ha vágyainkat hámjába fogja;
de buckák alól kibújt, nyilazó sodor,
evezőlapát-törő, partoldalt-nyelő,
kajszult életeknek szomorú temető,
akasztókötél-folyó és fokos-halál -
magyarrá lett hun, kazár, tót, kun, besenyő:
hol a nép, ki itt fölmagasodva megáll?
Örök szerető, szeszélyes, pajkos..., komor,
nász-, orgona- és akácillat nektárja,
de buckák alól kibújt, nyilazó sodor,
Haragvó Isten, ha kedve úgy találja:
(már nem is tudom, hogy a Tisza ír-e engem,
vagy őt példázva írom saját történelmem?)
gyökereket szakító, termést megvakító
áradásod miért, miért minket írtó?!
Haragszol-e reánk? Ki hozta így kedved?
Miért, hogy falvaink kétvállra teperted?
Gyönge nádszálaid vagyunk Úr sodrodban,
hiába homokzsák, hiába vas-katlan,
visszafogni téged nincsen erő és kéz,
nélküled a táj, a sors és lét - csak félkész;
ahogyan nyújtózni tetszik Kegyelmednek,
Isten karjai úgy rontanak s emelnek.
Legyen meg a Te akaratod - mondanám,
de mégse! Te bandzsa, te vak, te oktalan
állat! Aztán tovább bőszítettek - az ám,
szép bundád - a fenyveseket! - nyírva bután,
s te drága beteg - most prüszkölsz és jobbadan
szeretteidre szórod zihálásodat.
Hőmérő, orvosság és mérési adat
kezünkben hiába van - kezes mikor leszel?
Irgalom nékünk! S Tisza-hazánknak kegyelem!
Evoé tavasz! Ívó halrajok, evoé!
Már átrajzoltad a hegy-vízrajzot, őselem:
buzgárok, belvizek teknője ringat,
sírok koporsói is úsznak visszafelé,
folyóink mindegyik partrésze kínpad,
feszítve rá életünk minden reménye;
állj meg, apadj, térj vissza medredbe végre!
Tisza-Nagyrév, 2000. április 24.
