2006. január 11. szerda 21:12
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám - Váci Mihály: „Ezer nyelven hallgatok”
Váci Mihály:
„Ezer nyelven hallgatok”
Ezer erdő zsong bennem ébren
minden érző levelével.
Ezer rét fűszálával érzem:
hol jár barátom, ellenségem;
Tenyeremben fut mind: - tudom,
Ki hol jár sok ezer úton,
Ki lopakodik ellenem?
- Lépte visszhangzik mellemen.
Ezer lehúnyt pillám alatt
millió rögzített adat.
ezer húnyt szemmel őrizem,
mit felednek már csendesen.
Míg kötözik a csonkokat,
egyengetik a sírokat,
Lehúnyom százezer szemem:
- ellenállok: - emlékezem.
Ezer arccal rejtőzöm el.
Arcom viseli százezer,
- és mind mögül én figyelem
előretörő seregem.
Ezer arc: - ezer pajzs elém:
ezer arc mögött várok én.
Hogy összegyűljön seregem:
- várakozom mindenkiben, -
szétosztva – mint a szétszedett,
részenként cipelt lövegek.
Ezer nyelven hallgatok,
ezer dologról – mit tudok,
ezer el nem sírt szót tudok,
százezer tilos mondatot,
hallgat ezer átok, szitok,
fogadalom és esküvés:
- fogak között ezernyi kés.
Megszólal miről hallgatok,
beszélni kezd és dalba fog.
Világ hallja e dallamot,
beleborzad és feldobog.
Ezer elhallgatott dolog
kinyitja ajkát és susog,
lába alatt a föld mozog,
nyöszörögnek a friss sírok,
öklendeznek a zöld folyók,
hörög a kút: - a csonkított
halott sebe felbugyborog.
Nyüszít, sír, miről hallgatok.
százezer nyelven hallgatok.
Piszkos árnyak erdeiben
a horda vonul, nem pihen;
vakkan, szem villan, száll a kés,
pénztől, vértől mocskos a kéz,
őserdők ösztöne üvölt,
kitör: - borzadva vár a Föld.
hatalom, pénz-éh, babonák,
faj-gőg, vallás, politikák
tüzelt, vad rítusára ráng
újra elvadított hadak
árja: - a gát már átszakad.
Ezer nyelven hallgatok
ezer dologról, mit tudok.
De egyszer még megszólalok.
