2006. január 10. kedd 22:49
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám - Váci Mihály: A Virrasztó Vajda János
Váci Mihály:
A Virrasztó
Vajda János
Nem Ginát siratta húsz év múlva, harminc év után.
A hattyúi kép a Montblanc haván
a Delacroix-i látomás.
Hatalmas zokogás rázta a koporsót,
magányosan dühöngött, éberen,
mikor a nagy barát nagy barátja
már kamatozó aranyait gyűjtögette jócskán.
Épültek a bankok, a villák az eladott földön.
A nagy nemzeti múltat siratók
vízparti és hegyretört palotákban
meséltek egyre hosszabb ívterjedelemben.
Époszok lusta kanyarjaival
kerülték ki az égbekiáltó hegyeket.
A régmúlt dicsőségével koszorúzták homlokukat,
- ne égjen az arcuk a jelen szégyeneitől.
Csak ő virrasztott egyedül.
Fel nem kent homloka verte a koporsót.
Világnyi zokogással ébresztette a halottat,
akinek nem voltak már siratói.
Ordított neveletlen a hallgatag klasszikusok között.
Virrasztott, mert ő nem felejtette el
húsz év múlva, harminc év után
a férjhez adott, „tisztessé lett” forradalmat.
