2006. február 09. csütörtök 16:37
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám - Vidor Miklós: Szemek
Vidor Miklós:
Szemek
Emlékszel még rám, istenem, ha
szelíd magasból hirtelen
eltűnök, csillagként leoldva
szikrás egedről fényjelem?
Hány tört tükörből rakod össze
- hisz ki ismer még így? - kemény
arcom ívét újból s örökre
egy új teremtés reggelén?
Megnézel majd sötét szemekben:
emlékem, mint hullám színén
a lepke szárnya, szerterezzen –
száz kép remeg föl s mindig én.
Barátaim, szálló szerelmek,
ó, milyennek is láttatok? –
s majd anyám szemét kérdezed meg
és akkor eszedbe jutok.
