Érvek és tények a családi adókedvezmény vitájában
Az új családtámogatási rendszer az MSZP szemével - címmel írtunk szeptember 7-én, a Parlamentből jelentjük rovatunkban. A szeptember 6-i ülés jegyzőkönyvéből az adókra, járulékokra és az egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájából közöltük Szabó Sándorné szocialista képviselő asszony hozzászólását.

A jegyzőkönyv nyomán az alábbi levelet kaptuk. Olvasónk választ várt - amelyet ezennel megosztunk a többi olvasóval is. A szocialista képviselő asszony beszédének félretájékoztatásaira, rész igazságaira, téves adataira úgy próbálunk fényt deríteni, hogy az eredeti beszéd mellé odatettük a magunk megjegyzéseit is. A táblázatot soronként érdemes olvasni, a kommentár utalásai a vele egy sorban lévő beszédrésztletre vonatkoznak.


Előbb azonban Sárosdi István levele:
Tisztelt Cím, Tisztelt Surján László!

Az utóbbi néhány hétben bukkantam rá honlapjukra, nagyon élvezem, örülök neki, gratulálok és sok sikert kívánok ezen próbálkozáshoz, kezdeményezéshez.

Sajnos(?) azon alanyok (polgárok) közé tartozom, akik épp' hogy követni tudják a politikát, a fejük felett zajló közéleti vitákat, nemhogy még aktívan véleményt formáljanak, annak hangot adjanak, s az Önök bíztatására levelezgessenek.  Pedig - elismerem - kellene...

Pedig fontosnak, jónak tartom a kezdeményezésüket. Örömmel olvastam ma az Euroastra honlapján, hogy az Önök honlapját tartották a legjobbnak a politikai palettán.

A politikai küzdelmekről pedig igen rossz véleményem van. A legritkább esetnek tűnt eddig, hogy a politika valóban a választói érdekében fáradozott volna. Legtöbbször csak a választók kegyeiért, no, meg persze az egyes érdekcsoportok anyagi érdekeinek érvényesítéséért folyik a harc, a választók félrevezetésének és szándékos, tudatos megtévesztésének eszközeivel. Legjobb aktuális példa erre a 4-es metró, ahol Demszky úr a város közlekedési gondjai megoldásának köpönyegébe csomagolva a mögötte álló lobbynak szeretne munkát, s ezáltal pénzt csorgatni (de leginkább vastag folyamként önteni...). Szakmai érvek persze alig és csak tendenciózusan hangzanak el, csak a saját oldalt erősítendő. Vita nincs, csak vagdalkozás, így aztán persze meg van a választó keveredve... Gondolom, D.G. se marad mentes a juttatásoktól, pedig most olvastam a Demokratában, hogy az FKFV Rt. számlájára kéri (jó hangosan) a kocsija benzinének számláját a benzinkútnál...

Üdítő kivétel számomra a mostani kormány minden hibájával, olykori gyengeségével, szélmalomharcával.  Nagyon szurkolok nekik, Önöknek, mert utolsó reményünknek tűnik ebben a "globalokráciában".  Ha visszajön a ballib (esetleg az időközben fejére esett, azaz ütődött Giczyvel tarkított) slepp, akkor lőttek jobbra érdemes hazánknak...

Na, de nem ezért ragadtam klaviatúrát, hanem az egyik tudósításuk okán, jelesül a "Új családtámogatási rendszer az MSZP szemével".

A problémáim a tudósítással a következők:

Szabó Sándorné (MSZP) felvetése sajnos jogosnak tűnik, még a beszámolójuk alapján is. A Fidesz ill. MDF válaszok jók, de nem elégségesek.  Miért nem kaptak az ellenzék képviselői pontos adatokat? Vagy egyetlen képviselő sem kapott?  Miért?  Nem kellett?  Miért nem?  Miért kellett az ellenzéknek a KSH-hoz kerülő úton fordulni?  Ha ez a szokásosan alantas ellenzéki magatartás miatt történt, akkor ezt megírhatták volna akár megjegyzésben is a tudósításhoz.  De leginkább a kormányoldalnak kellett volna megindokolni vagy megcáfolni az állítást.  Ezen túlmenően pedig égetően hiányzik az érdemi válasz a kormányoldalról, hogy mi lesz az alacsonyjövedelmű gyermekes családokkal, akiknek az amúgy is alacsony (nettó) jövedelme nem, vagy alig emelkedik az adókedvezménytől.  Pedig azt hallottam, hogy Orbán Viktor(?) a napokban erre azt mondta, hogy a középréteg 'vastagítása' a cél, mert ha az több gyermeket vállal, az őket tanítani is fogja, s ezáltal az adóbevételek lesznek biztosítva (+nemzeti középosztály, +kultúra, +high.tech. +egyebek). Ha ez igaz, akkor miért nem írják legalább ezt az indokot a honlapon ezt is oda valahova, ha már nem ide?

Szóval nem értem. Pedig a hetekben várjuk - a kormány családpolitikájától függetlenül! - ötödik gyermekünket, s igen jól jön az adókedvezmény, a családi támogatás, a minimálbéremelés, a lakásépítési kedvezmény!!!  Mindet igénybe tudjuk és fogjuk venni, nagyon örülünk neki, reméljük, hosszú távú marad ez irányú erőfeszítése és ténykedése a kormánynak és újraválasztják. Végül is csak azt akarom mondani, hogy hiányosnak érzem az említett tudósítást, mert annak alapján végiggondolatlannak, amatőrnek, felső-10.000-pártinak tűnik a kormány SZJA tervezete, s így a gondolkodás és tisztesség nélkül azonnali obstrukcióra kész ellenzék malmára hajtják a vizet (ld. még 'szélmalomharc').  Pedig gondolom, hogy nem így gondolják, és főleg nem így akarták bemutatni a honlapjukon az eseményt...

Szóval várnék a kérdésemre választ.  Javaslom, hogy a honlapjukon igazítsák helyre ezt az öngólt, melynek rendszeres (napi) látogatója vagyok - hiszen más józanul gondolkodónak is hasonló lehet a reakciója...

További jó és eredményes munkát kívánva maradok tisztelettel:

Sárosdi István
Fót
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermek a jövő. Üljünk a parlamenti patkó bármely oldalán, abban egyetértünk, ők adják életünk igazi értelmét. Ha ebben egyetértünk, akkor miben van közöttünk különbség? Abban, ahogy a kormány a családbarát, gyermekbarát jellegét megjeleníti.
Miniszterelnök úr hétfői évadnyitó beszédében is elhangzott: a kormány az adóforintokból az adózó, munkajövedelemmel rendelkező családok gyermekvállalását tartja kiemelten fontosnak, támogatandónak. Ezzel nem is volna baj; ha azonban a jól hangzó mondatokat értelmezzük, több igazságtalanság és még több PR-fogás ötlik a szemünkbe.
Néhány kérdésünkre kell válaszolnia az előterjesztő Pénzügyminisztériumnak az adórendszeren keresztül nyújtott családtámogatás indoklására az adótörvények zárszavában. Kérem is ezért államtitkár urat, hogy figyeljen kérdéseimre. Ha ugyanis ezeket a kérdéseket nem válaszoljuk meg, üres frázis, pufogó petárda, tűzijáték a családtámogatás.
Nézzük a kormány adókedvezménnyel történő családtámogatási rendszerének állításait!		 A beszéd a "szakma szabályai" szerint indul, először békés hangot üt meg, keresi a közös pontokat. Még amikor a patkó két oldala közötti különbséget említi, akkor is csak megjelenítésről szól, mintha nem is lenne lényegi eltérés a kormány és az ellenzék családpolitikája között. 
Abba már nem is érdemes belekötni, hogy az élet igazi értelme azért talán mégsem a gyermek, hiszen akkor a gyermektelen ember élete értelmetlen volna. A miniszterelnökre való hivatkozás után azonban két negatív állítás jön: igazságtalansággal és PR fogással vádol. Még nem tudjuk miért, de az állítás elhangzott, s megtapad az erre fogékonyak agyában.
Ezután konkrét kérdések feltételét sejteti, de mielőtt ezeket megismernénk, jön egy újabb állítás: ha nem kapok feleletet, akkor minden csak pufogó petárda...
Mivel a választ a zárszóban kéri, amiről a hallgató nem tudja, hogy csak hetek múlva aktuális, s a beszéd napján nem kerül rá sor, itt a második lehetőség, hogy tudat alatt negatívra fesse a kormányt.
Két - úgymond pontot érő - ütés, pedig még el sem kezdődött a beszéd.
Az első: azoknak a gyermekvállalását támogatja, akik adót fizetnek, munkajövedelemmel rendelkeznek. Kérdésünk: ma Magyarországon mindenki, aki akar, el tud helyezkedni? Csak azok nem dolgoznak, akik léhűtők, lumpenek, naplopók, ingyenélők? Érdemes ebből a szempontból az ország különböző régióiban lakók esélyeit összehasonlítani. Külön ajánlom a figyelmükbe a negyven év feletti, munkát kereső munkanélküliek reménytelen helyzetét, éljenek bár Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon. Az, hogy valakinek van-e munkája, nemcsak a saját elhatározásán múlik. Vannak, akik önhibájukon kívül munkanélküliek. Például a bekövetkező bányabezárások miatt milyen sors vár 1500 bányászra Kazincbarcika környékén? Az ő gyerekeik nem jogosultak a teljes körű családtámogatásra? Igazságos ez? Ezt hívják demagógiának. Rész igazságokkal dolgozni, a mindennapi tapasztalás által alátámasztható dolgokat mondani, majd az így megszerzett hitelre támaszkodva a kedvünk szerint való következtetés elfogadására késztetni a hallgatót.

Hiszen nem kérdéses, hogy vannak munkanélküliek. S távolról sem igaz, hogy minden munkanélküli egyben munkakerülő is. Az is gyakori tapasztalat, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben kap munkát. A versenyszféra a fiatalos lendületet kívánja, a közszférában a korral együtt nő a bér, tehát itt is a fiatalt, azaz az olcsóbb munkaerőt keresik. 

Ám ez a korosztály már ritkán nevel kiskorú gyermeket. A bányabezárások mindig alkalmasak az indulatok felszítására, de ennek az 1500 embernek a boldogulása nem az adókedvezményen múlik. 
A második megállapítás a kormány részéről: a kormány tervezete alapján munkajövedelem arányában vehető igénybe a gyermek utáni adókedvezmény. Kérdésünk: ma hazánkban a munkavállaló bérében munkájuk társadalmi hasznossága fejeződik ki? Kevesen vannak ma talán itt az Országgyűlésben a tévé és a rádió nyilvánossága előtt, akik igennel válaszolnak erre a kérdésre. A kormány személyi jövedelemadó-tervezete a háttérszámításoknál 2000-re 86 218 forinttal számol, 2001-re 94 500 forint bruttó átlagkeresettel. Engedjenek meg ehhez néhány adatot is megemlíteni. Az oktatási ágazatban '99-ben a bruttó átlagkereset 72 900, ami nettó 48 500; a szociális ágazatban dolgozók esetében pedig ezek a számok drámaian alacsonyabbak: bruttó 47 500, nettó 34 500 forint. Jó szívvel meri azt állítani valaki, hogy a diplomás tanítónő, diplomás szociális munkás, védőnő, három műszakba járó szülésznő, nővér, altatóorvos nem végez a bérében kifejeződőnél sokkal fontosabb, értékesebb, a társadalom számára hasznosabb munkát? Reményeink szerint mindenki azt válaszolja erre, hogy igen, sokkal hasznosabbat végez. Pedig az ő gyerekeik is a szülők jövedelme alapján kapnak támogatást. Önök szerint igazságos ez? Itt a kiindulás megint igaz: a mai munkabérek nem a munkavállaló társadalmi hasznosságát fejezik ki. Ezért jórészt épp a felszólaló képviselőasszony pártja a felelős. Az a bérelmaradást, amely ellen most lánglelkű szavakkal fellép a szónok, az ő pártja hozta ránk. 
Nem a gyermektámogatásnak kell kijavítani ezt a hibát.

Ráadásul,  hogyan mérjük a társadalmi hasznosságot? Kevesen kapnak pénzt olyan munkáért, ami teljesen felesleges. A következőkben a szónok valójában az átlagbér fogalmával játszik, ismerteti az átlag alattiak néhány konkrét csoportját. Azonban a szakmai ágazatok jelenlegi átlagát említi, s ezt veti össze azzal a jövőre várható országos átlaggal, amelynek emelkedése a kormány szándékai szerint éppen a felsorolt ágazatok tervezett béremelése miatt nő meg.

A szónok jól játszik a hallgatók érzelmeivel. Minden felsorolt foglalkozásban úgy érezhetik, nekik és értük szól a harang.
A kormány tervezetének harmadik megállapítása az, hogy a gyermek jogán járó ellátás, az adókedvezmény a szülő jövedelmének függvényében vehető igénybe. Megválaszolandó kérdésünk: minden gyermek annyit ér, amennyit a szülei keresnek? Magasabb keresetű szülő gyereke többet ér, az alacsonyabb keresetű, de nem a munkája valódi értékén díjazott kevesebbet? Igazságos ez egy magát családbarátnak nevező kormánytól? Ez nem igaz. Az igénybe vehető összeg nagyságát a gyermekek száma és nem a szülők keresete szabja meg.
A 25000 Ft-ért foglalkoztatott alkalmazott a gyermekkedvezmény 2200 Ft-jából 2000 Ft-ot megkap, s ha 1000 forinttal emelkedik a fizetése, hozzájut a teljes összeghez. Ám ugyanennyit kap a havi 2500000 Ft jövedelmet húzó személy is. 
Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális és egészségügyi bizottság ülésén felvetettük, kértük a plenáris ülési komoly tárgyalás háttéranyagának a magyar társadalom jövedelem alapján történő felosztását, a gyermekszámot is figyelembe véve. A bizottság ülésén kértük az APEH nyilvántartásából '99-re vonatkozó adatokat, hogy a gyermekek után járó adókedvezményeket hányan, milyen arányban tudták igénybe venni, részben, illetve teljesen; hányan voltak, illetve vannak, akinek nincs adózó jövedelmük - nemcsak a munkanélküliek, hanem a rokkantnyugdíjasok, a nyugdíjasok és a gyesen lévők is ebbe a csoportba tartoznak; akik érintettek, azok úgyis tudják. Nem kaptuk meg ezt a teljes körű adatszolgáltatást. Úgy látszik, a zárszámadáshoz ilyen analitikus adatokra nincs szüksége a kormánynak. Úgy gondolom, hogy a tények általában zavaróak lehetnek. Nem szokták tudni a tisztelt olvasók, de az ellenzéki pártok frakcióinak lényegesen nagyobb a költségkerete, sokkal több pénzt kapnak arra, hogy szakértőket foglalkoztassanak. Nem helyes ugyanis, ha az ellenzék a kormánytól kapott szakértői anyagok alapján dolgozik. Vagy, ha igen, akkor le kellene mondani a többletpénzekről.
A kért anyagot a napokban a szociális és egészségügyi bizottság szocialista elnökétől megkapták a bizottság tagjai.
Vagyis az egész témafelvetés nagyon jól hangzó blöff, különösen, ha hozzáveszem, hogy sok esetben a szocialisták előbb kapják meg  "baráti" csatornákon a kormány-előterjesztéseket, mint mi.
Ezek is tények, és valóban nagyon zavarók.
Tisztelt Képviselőtársaim! A családbarát kormány családtámogatási rendszere nem csökkentette a társadalmi különbségeket, hanem növelte azokat - ezt a Tárki adataiból tudhatjuk meg. A magyar társadalom alsó jövedelmi tizede és felső jövedelmi tizede közötti különbség 7,5-szeresről 8,3-szeresre nőtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Közös érdekünk a népességfogyás megállítása, a születendő gyermekek számának a növelése. Mi, szocialisták azt mondjuk, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében és várhatóan a jövőben is minden lehetséges támogatást meg kell adni a gyermeket nevelő családoknak; bár tudni kell, a demográfiai kutatók egyöntetűen, egybehangzóan azt az álláspontot képviselik: anyagiak nagyon kismértékben befolyásolják csak a gyermekvállalási hajlandóságot.
Képviselőtársaim! A kormány tagjai szívesen hangoztatják: a családtámogatásokat nem elemeiben, hanem komplexen kell kezelni. Tegyük ezt! Ma a családok univerzális ellátásként családi pótlékot, iskoláztatási támogatást kapnak, egy kétgyerekes család például '98 óta változatlan összegben 4700 forintot havonta gyermekenként. Az eltelt két évben a családi pótlék értékvesztése több mint 22 százalékos volt. Ez az ellátás tehát, bár minden családhoz eljut, elértéktelenítődött, tehát aránya a családok jövedelmében csökkent, illetve tovább csökken. Ma a rászoruló, az egy főre jutó, nyugdíjminimum alatti jövedelemmel rendelkező családok rendszeres gyermekvédelmi támogatást is kapnak a nyugdíjminimum 20 százalékának megfelelő összegben. De mi itt a nyugdíjminimum? Nem a valódi nyugdíjminimum, mert ezt 1999-ben 17 200 forintra kellett volna emelni, tehát ennek megfelelően 26 százalékkal kellett volna a nyugdíjminimumhoz kötött ellátásoknak is nőni. De a kormány tudatosan alacsony szinten tartotta és tartja a szociális ellátásokat. Mégis, ilyen alacsony érték mellett is 800 ezer gyermek olyan családban él Magyarországon, ahol az egy főre jutó jövedelem például az idei 16 600 forintos összeg alatt van.. Igaz, ezek a családok kapnak 3320 forintot gyermekenként, illetve még egy alkalommal a beiskolázáshoz kötődően, de ez a 15-20 ezer forintos beiskolázási költségeken nem enyhít alapvetően.
Feltételezhető: ezek a családok egy-két-három gyerekkel, ilyen alacsony jövedelem mellett az adókedvezményt sem, illetve nagyon kis mértékben tudják igénybe venni.		 A legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti jövedelemkülönbség folyamatosan nő, ami a szocializmus mindenki egyformán szegény korszaka után természetes jelenség. A folyamat a Horn kormány alatt felerősödött, de ma is tart. Épp ezt akarjuk csökkenteni a minimálbéremeléssel. A kormány szeretné a munkajövedelmeken keresztül javítani a lakosság helyzetét, de ezt nem fűnyíró elven teszi. A nyugdíjminimum emelését indokolta a munkaerőpiacon már nem szereplő idős szegények helyzetének enyhítése, de nem lehet cél, hogy a szociális juttatások elszívják az embereket a munka világából. Ez a magyarázata, annak, hogy a korábbi nyugdíjminimumhoz kötött ellátások emelési rendjét meg kellett változtatni.
Valóban a legszegényebb családok számára kiegészítő támogatás is létezik, ami ellen egyébként a polgármesterek szerte az országban tiltakoznak. 
Tiltakozásuk oka, hogy a kimutatható jövedelem és a tényleges bevétel között olykor kiáltó és a falvakban jól is látható eltérés van. Általános az a vélelem, hogy a 800 ezer támogatott egy része valójában lényegesen jobb körülmények között él. Itt érhető tetten mindenfajta felső határral rendelkező szociális támogatás hátulütője: jövedelem eltitkolásra ösztönöz. (Jól ismert a kép: az egyetemre gépkocsival érkező diák, aki szülei jövedelmi helyzete alapján szociális támogatásban részesül.)

Az adókedvezmény egyébként eléri a családok 83 százalékát, szó sincs tehát a gazdagok kiemelt támogatásáról. Bár lenne ennyi gazdag család Magyarországon.
Az adókedvezmény a harmadik eleme a családtámogatásoknak, ezt ténylegesen az egyedüli olyan juttatásnak nevezhetjük, amelynek az értéke jelentős mértékben nő, egy gyermek esetében 26 százalékkal, két gyermek esetén 68 százalékkal, három gyerek esetén 209 százalékkal. A három- és többgyermekes családok száma Magyarországon 210 ezer. Mivel a kért adatokat, amelyekre az előbb már hivatkoztam, nem kaptuk meg, informális úton kaptunk a KSH-tól egy adatot, miszerint a három- és többgyermekes családok 10 százaléka tudja igénybe venni várhatóan a havi 10 ezer forintos gyermekenkénti adókedvezményt. Van egy másik adat is, a Tárki kutatásai azt mutatják, a három- és többgyerekesek 60 százaléka a létminimum alatt él. Úgy gondolja a kormány, hogy ennek a 60 százaléknak van annyi jövedelme, hogy az adókedvezményt beszámítva teljeskörűen igénybe tudja venni azt? Nem hiszem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez azt mutatja, fontos célja a kormánynak a családok, a nagy családok támogatása, de nem minden családé, nem minden nagy családé, tehát szelektál a családok és a gyermekek között.		 A tényszámokkal valószínűleg baj van, lásd fent a 83 százalékra való utalást. Ám ha a képviselő asszony számai igazak is, itt az ideje, hogy érdekeltté tegyük az embereket, jelen esetben legalább a gyermekeseket a legális jövedelemben. A szürke és a fekete gazdaság csak így tud kifehéredni. 
Az érdekeltség a nyugdíjrendszeren keresztül már megvan, de a fiatalabbak nem gondolnak még a távoli időkre. A gyermekkedvezmény viszont mai bevétel.
A háromgyermekesek kiemelt támogatása nem a háromgyermekeseknek szól. A kétgyermekeseknek üzenet. Oda hoz be sok pénzt a kiemelt támogatás. 
 
 
Tisztelt Képviselőtársaim! Az idén már érintőlegesen tárgyaltunk a magzati élet védelméről szóló törvény kapcsán az adókedvezményről. Akkor a törvény elfogadásának egyik feltételéül kértük a várandóssági pótlék családipótlékszerű és nem adókedvezményben történő folyósítását. Nem voltak ábrándjaink, de bíztunk benne, érveink hatnak, és a várandós anyákat nem a jövedelmük arányában, hanem a magzatra tekintettel egyformán azonos összeggel támogatja a költségvetés. Sajnos, most szembesülnünk kell vele, a személyi jövedelemadó-törvény alapján már az anyaméhben különbséget tesz a kormány magzat és magzat között. Számunkra ez elfogadhatatlan. Mint fent már tisztáztuk, minden gyermek azonos összeget kap, szó sincs megkülönböztetésről. 
A minimálbér tetemes emelése pedig nagyon leszűkíti a részleges zónát, s ekkor semmi igazsága nem marad a szocialista kritikának.
A szocialista frakció határozott álláspontja az, hogy igazságtalan és indokolatlan a gyermekek közötti ilyen arányú különbségtétel a szülők jövedelme alapján. Az univerzális ellátásokat kellene lényegesen emelni, a családi pótlékot. Első lépésben például az ez évi 150-200 milliárd forintos pluszbevételből 20 százalékkal visszamenőlegesen egész évre, ennek költségvetési kihatása mindösszesen 26,4 milliárd forint lenne, és erre építve 2001-ben és 2002-ben további 15 százalékos emeléssel biztosítani azt, hogy ahhoz az egyharmadhoz is értékőrző ellátás jusson el, aki nem, és ahhoz az egyharmadhoz is, aki csak részben tudja igénybe venni az adókedvezményt. Megjegyzem, az emelt összegű családi pótlékot a kormány által támogatott magas jövedelmű is megkapja a gyermekek után, de az alacsony jövedelmű csak ezt kapja meg. A szocialista frakció határozott álláspontja az, hogy igazságtalan és indokolatlan a gyermekek közötti ilyen arányú különbségtétel a szülők jövedelme alapján. Az univerzális ellátásokat kellene lényegesen emelni, a családi pótlékot.  Ebben az esetben visszatérnénk oda, hogy munka nélkül adnánk tetemes támogatást, s ez az a pont, ahol a kormánykoalíció és az ellenzék között áthidalhatatlan a nézetkülönbség. 
 
A koalíció egy egészséges társadalom felé halad, az ellenzék segélytől függő embereket akar.
Tisztelt Képviselőtársaink! Meggyőződésünk, nem lehet a konzervatív kormány célja az, hogy eleve elrendeltetett helyzetet teremtsen a születendő és megszületett gyermekeknek. Kérem, arra is gondoljanak, hogy ha ezeket az egyenlőtlenségeket kezelni akarják később, az sokkal de sokkal többe kerül. Képviselőtársaim, mindegyikünk felelőssége minden állampolgár javuló létfeltételeinek biztosítása. Kérem önöket, gondolkodjanak el a következő verssorokon, egy alacsony jövedelmű, de dolgozó szülő gyermeke is mondhatná: "megszülettünk, itt vagyunk, egyikünk sem kérte, kérve kérünk, szép jelen, meg ne büntess érte".
Köszönöm annak, aki figyelt. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)		 Mi csak az önmagán segíteni akaró és a segítséget csak  másoktól váró emberek között teszünk különbséget. Nincs elég bevételünk arra, hogy az egészséges fiatalokat eltartsunk. De melléje állunk minden bajba jutott embernek. 
Nem lehetetlent, hanem például tanulást vagy a közösségért végzett tényleges munkát várunk tőlük. Nem adományt kapnak, hanem munkájuk megérdemelt elismerését. Nem azt mondjuk, rád ugyan nincs szükség, de kapsz valamit az éhezés ellen, hanem az az üzenet: szükségünk van rád, fontos vagy, most sajnos csak keveset tudunk adni, de ha összefogunk, mindannyiunknak jobb lesz.Ez pedig nem büntetés, hanem a felemelkedés útja.
Az erededeti jegyzőkönyv és az azt követő kétperces hozzászólások
 
Vissza a kezdőlapra