|
|
1990. ÉVI IV. TÖRVÉNY a lelkiismereti és vallásszabadságról,
valamint az egyházakról A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedõ fontosságú, értékhordozó és közösségteremtõ tényezõi. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentõs szerepet töltenek be az ország életében. A lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, a mások meggyõzõdését tiszteletben tartó, a tolerancia elvét megvalósító magatartás elõsegítése érdekében, és ennek garanciájaként az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatainak szabályozása céljából - összhangban az Alkotmánnyal, továbbá a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaival - az Országgyûlés a következõ alkotmányerejû törvényt alkotja: I. fejezet
A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG JOGA
1. § A lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megilltõ alapvetõ emberi szabadságjog, amelynek zavartalan gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja. 2. § (1) A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyõzõdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon - akár egyénileg, akár másokkal együttesen - nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellõzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. [Alkotmány 60. § (2) bek.] (2) A vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés terjesztése a tömegtájékoztatási eszközök útján is történhet. Ebben az esetben e tevékenységre a tájékoztatásra vonatkozó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
3. § (1) Vallása, meggyõzõdése és azok kinyilvánítása, illetõleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle elõny nem illet meg. (2) Állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyõzõdésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad. A nyilvántartásban már szereplõ ilyen adatról csak az érintett személy vagy - halála után - egyenesági rokona részére adható tájékoztatás.
4. § A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni, a jog gyakorlása azonban - ha törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettség teljesítése alól. 5. § A szülõnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási nevelésérõl döntsön, és arról megfelelõen gondoskodjék. 6. § Az egyéni és közösségi vallásgyakorlást lehetõvé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben gondozott, a büntetésvégrehajtási intézetben fogvatartott számára. 7. § A katonai szolgálatot teljesítõ a vallását - a katonai szervezet mûködési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban - szabadon gyakorolhatja. 8. § (1) Az azonos hitelveket követõk, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkezõ vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre. (2) Egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes és amely törvénybe nem ütközik. II. fejezet
AZ EGYHÁZAK
Az egyházak nyilvántartásba vétele
9. § (1) Az egyházat a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetõleg a Fõvárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) nyilvántartásba veszi, ha a) az egyházat legalább száz természetes személy megalapította,
b) az egyház az alapszabályát elfogadta,
c) az ügyintézõ és képviseleti szerveit megválasztotta, és
d) az alapítók nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet a 8. §-ban foglaltaknak megfelel.
(2) Az egyház alapszabályának vagy belsõ törvényének, szabályának (a továbbiakban: alapszabály) tartalmaznia kell legalább a következõket:
a) az egyház nevét, székhelyét, szervezeti felépítését,
b) ha az egyház valamely szervezeti egysége jogi személy, ennek megnevezését.
(3) Az egyház elnevezése már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével nem lehet azonos vagy összetéveszthetõ.
10. § (1) Az egyház nyilvántartásba vételére vonatkozó bejelentést a képviseletére jogosult személy nyújthatja be. (2) A bejelentéshez csatolni kell az elfogadott alapszabályt és a 9. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nyilatkozatot. Közölni kell továbbá az egyház képviseletére jogosult személyek nevét.
11. § Az egyház nyilvántartásba vétele akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. §-ban foglaltaknak, illetõleg az alapítók nem tettek eleget a 9-10. §-ban foglalt feltételeknek. 12. § (1) Az egyház nyilvántartásba vételérõl a bíróság a bejelentés beérkezését követõ hatvan napon belül nem peres eljárásban határoz. (2) Ha az egyház alapszabálya a 9. § (2) bekezdésében foglaltak tekintetében módosul, illetõleg a képviseletére új személy lesz jogosult, azt a változástól számított harminc napon belül a képviselõnek a bíróságnál be kell jelentenie.
13. § (1) Az egyház a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét, és az abból való törléssel szûnik meg jogi személyisége, a határozat meghozatalának napjával. (2) Az egyház és - ha az alapszabály így rendelkezik - az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkezõ szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége stb.) jogi személy.
(3) Az egyház vallásos célra létesülõ önálló szervezete (szerzetesi szervezet stb.) akkor válik jogi személlyé, ha - képviselõjének bejelentése alapján - a bíróság nyilvántartásba veszi. A bejelentésben közölni kell a szervezet székhelyét, ügyintézõ és képviseleti szervét. A bejelentéshez csatolni kell az illetékes egyházi szerv nyilatkozatát arról, hogy a szervezet az egyház szabályai szerint megalakult, és az egyház keretében mûködik. A nyilvántartásba vételre egyebekben a 12. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell. Az egyházak szövetségei
14. § (1) Az egyházak által létrehozott szövetséget a bíróság nyilvántartásba veszi, ha az alapító egyházak az alapszabályát elfogadták, ügyintézõ és képviseleti szerveit megválasztották, és a képviseletére jogosult személy a szövetség nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmet a bírósághoz benyújtotta. A szövetség a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét. (2) Az egyházak szövetsége alapszabályában rendelkezni kell a szövetség céljáról, nevérõl, székhelyérõl, valamint a szervezetérõl. Egyházi szövetség elsõdlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható.
(3) A bíróság az egyházak szövetségének nyilvántartásba vételét megtagadja, ha annak céljai az Alkotmány vagy más törvény rendelkezéseivel ellentétesek, illetõleg ha az alapítók nem tettek eleget az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben az egyházak szövetségének nyilvántartásba vételére, mûködésére, felügyeletére és megszûnésére az egyházakra vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. Az egyházak és az állam kapcsolata
15. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mûködik. [Alkotmány 60. § (3) bek.] (2) Az egyház belsõ törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.
(3) Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik.
16. § (1) Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. (2) Az egyházi jogi személy törvénysértése esetén az ügyész pert indít az egyházi jogi személy ellen. Az egyházak mûvelõdési, szociális és egészségügyi tevékenysége
17. § (1) Az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetõleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn. (2) Az egyházi jogi személy az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben - a tanulók és a szülõk igényei szerint - nem kötelezõ jelleggel (fakultatív tantárgyként) vallásoktatást tarthat. Az egyházak gazdálkodása
18. § (1) Az egyházi jogi személy vagyona elsõsorban természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek adományaiból és egyéb hozzájárulásaiból, illetõleg az egyházi szolgáltatásokért fizetett díjakból képzõdik. Az egyházi jogi személy - az egyház belsõ törvényeiben és szabályaiban meghatározott módon, külön engedély nélkül - adományokat gyûjthet. (2) Az egyházi jogi személy - a céljai megvalósításához szükséges gazdasági feltételek megteremtésére - gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat, a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályok szerint (Ptk. 70-73. §) vállalatot alapíthat, továbbá gazdasági társaságot hozhat létre, illetõleg abban részt vehet.
(3) Nem tekinthetõ gazdasági-vállalkozási tevékenységnek, ha az egyházi jogi személy
a) kulturális, nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményeket mûködtet,
b) a hitélethez szükséges kiadványokat, kegytárgyakat állít elõ és értékesít,
c) az egyházi célra használt épületeket részlegesen hasznosítja,
d) temetõt tart fenn.
19. § (1) Az állam az egyházi jogi személy nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei mûködéséhez - külön törvény rendelkezései szerint - normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékû költségvetési támogatást nyújt, illetõleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökbõl történik. (2) Az egyházi jogi személy részére az (1) bekezdésben nem említett egyéb tevékenysége segítésére az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvényben foglaltak szerint adható állami támogatás. Az egyházak nyilvántartásból való törlése
20. § (1) A bíróság az egyház magyarországi legfelsõbb szervének kérelmére az egyházat törli a nyilvántartásból más egyházzal való egyesülése, két vagy több egyházra való szétválása esetén, valamint ha az egyház a feloszlását kimondta. E rendelkezést megfelelõen alkalmazni kell a 13. § (3) bekezdése szerint nyilvántartásba vett jogi személy esetén is azzal, hogy a nyilvántartásból való törlést a jogi személyen kívül az illetékes egyházi szerv is kérheti a bejegyzéshez általa adott nyilatkozat visszavonása esetén. (2) A bíróság az ügyész keresete alapján törli a nyilvántartásból azt az egyházat, egyházi jogi személyt, amelynek tevékenysége a 8. § (2) bekezdésébe ütközik, ha e tevékenységet felhívása ellenére sem szünteti meg.
(3) A bíróság megállapítja az egyház megszûnését és törli a nyilvántartásból, ha tevékenységével felhagy és vagyonáról nem rendelkezik.
(4) Ha a jogsértés az egyház szervezeti egységének vagy a 13. § (3) bekezdése szerint létesült önálló szervezetének mûködése során fordul elõ, a (2) bekezdés szerinti felhívást a bíróság az egyház magyarországi legfelsõbb szervéhez intézi.
21. § (1) Az egyház vagyona az egyház más egyházzal való egyesülése, illetõleg két vagy több egyházra való szétválása esetén a jogutód egyház tulajdonába kerül. Szétválás esetén a vagyon megosztásának arányát az egyház határozza meg. (2) Ha az egyház feloszlott, illetõleg ha a bíróság a megszûnését állapította meg, vagyonát - a hitelezõk követeléseinek kielégítése után - a 17. § (1) bekezdésében felsorolt vagy más közérdekû célokra kell fordítania.
(3) Ha az egyház feloszlott, illetõleg ha a bíróság a megszûnését állapította meg, és a vagyonáról - a megszûnéstõl számított kilencven napon belül - nem intézkedett, továbbá ha az egyházat a 20. § (2) bekezdése alapján törölték a nyilvántartásból, a vagyonból alapítványt (alapítványokat) kell létrehozni, amelynek célját a Kormány határozza meg, és egyidejûleg kijelöli az alapítót is. Ha a vagyon nagysága alapítvány létrehozását nem teszi lehetõvé, az állami tulajdonba kerül, és közérdekû célra kell felhasználni. A vagyon hasznosításának módját mindkét esetben nyilvánosságra kell hozni. III. fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
22. § Az e törvény hatálybalépésekor törvényesen elismert egyházként, bejegyzett szerzetesrendként mûködõ szervezeteknek a nyilvántartásba való bevezetésérõl - a mûvelõdési miniszter elõterjesztése alapján - a bíróság 1990. június 30-ig gondoskodik, és errõl a bejegyzett szervezetet értesíti. 23. § (1) (2)
(3)
24. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a központi költségvetési támogatásban részesülõ, továbbá az adóköteles tevékenységet folytató egyházi jogi személy pénzügyi elszámolásának, nyilvántartás vezetésének és beszámolásának, valamint a gazdasági-vállalkozási tevékenységébõl származó eredménye megállapításának szabályait meghatározza.
(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy az egyházak nyilvántartásának ügyviteli szabályait megállapítsa.
(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a hatályát veszti:
a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1985. évi XLIII. törvény,
a bevett és az elismert vallásfelekezetek közötti, az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetésérõl szóló 1947. évi XXXIII. törvény,
a vallásoktatásról szóló 1949. évi 5. törvényerejû rendelet,
az egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról szóló 1957. évi 22. törvényerejû rendelet még hatályban lévõ rendelkezései,
az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról és az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésérõl szóló 1989. évi 14. törvényerejû rendelet,
a szerzetesrendek mûködésérõl szóló 1989. évi 17. törvényerejû rendelet,
a vallásoktatásról szóló 21/1957. (III. 24.) Korm. rendelet és a végrehajtására kiadott 39/1957. (M.K. 5.) MM utasítás. |
