A törvény eddig nem határozta meg sem pozitív, sem negatív szempontok alapján, hogy mit tekint, illetve mit nem tekint vallási tevékenységnek. A törvény szabálya nem a vallás tudományos fogalmának leírására törekszik és nem korlátozza a vallásszabadság alapvetõ joga által alkotmányos védelem mellett folytatható vallási tevékenységet, hanem körülírja azokat a jellemzõket, melyek arra érdemesítenek egy csoportot, hogy fokozott védelem és különbözõ sajátos jogok birtokába jusson. Természetesen a sajátos státusz elnyerésének hiánya nem akadálya az e törvény adta keretek közé nem illeszthetõ vallás szabad gyakorlásának sem, amennyiben az ilyen vallás nem folytat törvénytelen tevékenységet. A nyilvánvalóan nem vallási jellegû csoportok számára az egyházi jogi személyiséget nem szabad hozzáférhetõvé tenni. A (4) bekezdésben felsorolt tevékenységeket természetesen másodlagos jelleggel vallási közösségek is folytathatják, ezek a tevékenységek azonban nem minõsülnek a törvény értelmében vett vallási tevékenységnek. Az olyan szervezetek, melyek elsõdlegesen ilyen tevékenységet folytatnak, azaz nem a vallási tevékenységük az elsõdleges, nem mûködhetnek egyházként. Az elsõdlegesen nem vallási tevékenységnek minõsülõ tevékenységet folytató csoportok más szervezeti formában mûködhetnek.

A nyilvántartásba vételi gyakorlat egységességének biztosítására szükséges, hogy az országban csak egy bíróság foglalkozzon ezzel a speciális szakismereteket igénylõ kérdéssel. Szemben a cégek és a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételével, egyház nyilvántartásba vételére ritkán kerül sor, és a nyilvántartásba vételét kérõ szervezet vallási jellegének megítélése speciális szakismeretet igényelhet (amennyiben ennek megítélése jogvitát vált ki, a bíróság megfelelõ szakismerettel rendelkezõ személyt rendelhet ki szakértõként a polgári peres eljárás szabályai szerint).

A célkitûzése vagy meghatározó gyakorlata szerint nyilvánvalóan nem vallási tevékenységet folytató csoport egyházkénti nyilvántartásba vételét a bíróságnak meg kell tagadnia. Amennyiben ilyen csoport mégis egyházként nyilvántartásba került volna, ügyészi keresetre, peres eljárásban a nyilvántartásból törölni kell.

A korábbi szabályoknak megfelelõen az egyház alapszabályának vagy belsõ törvényének, szabályzatának tartalmaznia kell az egyház nevét, székhelyét és szervezeti felépítését. Az egyház elnevezése a már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével nem lehet azonos vagy összetéveszthetõ.

A hittételek (vallási tanok összefoglalása) csatolásának követelménye nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a bíróság a 8. §-ban meghatározott követelmények és tilalmak fennállása ügyében határozni tudjon. Ugyanakkor a hitelvek nyilvánosságra hozatalának követelménye elõsegíti a társadalmi nyilvánosságot is.

Amennyiben az alapítók nem tesznek eleget a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos formai követelményeknek, úgy a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni. Az alapítók - a hiányosságok értelemszerû pótlása mellett - fellebbezéssel élhetnek e határozat ellen, de fellebbezéssel élhet az ügyész vagy más érintett is (így adott esetben olyan más egyház, melynek a 9. § (3) bekezdésében biztosított névkizárólagossághoz való jogát az új egyház nyilvántartásba vétele sértené).

A törvénymódosítás egyértelmû szóhasználattal megkülönbözteti az egyházat és az egyéb egyházi jogi személyeket. Az egyházi jogi személyek közül csak az egyházak vallásos célra létesülõ önálló szervezetei kerülnek bírósági nyilvántartásba. Az egyházak önálló képviseleti szervvel rendelkezõ szervezeti egységei, melyek az egyházak belsõ rendelkezései alapján rendelkeznek jogi személyiséggel, bírósági nyilvántartásban nem szerepelnek, ezeket az egyház saját belsõ joga ruházza föl jogi személyiséggel. Az ilyen jogi személyeket az egyház tartja nyilván megfelelõ formában és szükség esetén az egyház ad igazolást a jogi személyiség létérõl vagy a képviseletre jogosult személyérõl.

Az egyházi jogi személyek másik csoportja az egyház vallásos célra létesülõ önálló szervezete, melynek jogi személyisége a bírósági nyilvántartásba vétellel keletkezik. A nyilvántartásba vételre az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni (így ezen egyházi jogi személyek nyilvántartásba vétele is a Fõvárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik).

Az egyházi jogi személyiség e két lehetséges formája közül az egyház választja ki a számára megfelelõbbet szervezetei számára, azaz a - törvényi feltételek teljesítése esetén - az egyház dönt arról, hogy egyes szervezeteit szervezeti egységként maga ruházza föl jogi személyiséggel, vagy önálló szervezetként a bíróságon nyilvántartásba veteti õket. Ilyen egyházi jogi személynek minõsülõ szervezetek vagy intézmények nem csak szigorúan vett vallási célra hozhatók létre, hanem közcélok ellátására is, azonban olyan célokra, melyek sem vallási, sem közcélnak nem minõsülnek (így a gazdasági vagy a politikai tevékenység) egyházi jogi személy nem hozható létre.

Az egyházak, mint sajátos jogi személyek magától értetõdõen egyenjogúak. A vallásszabadság mértékében és az ehhez kapcsolódó jogok tekintetében az állam nem tehet különbséget. A vallási és világnézeti kérdésekben semleges állam nem illetékes a különbözõ vallások és egyházak közötti különbségtételre, különösen nem hittételeik alapján. Azonban a jogalkotó nem hagyhatja figyelmen kívül az egyházak között ténylegesen meglévõ társadalmi (azaz "külsõ" jellegû) különbségeket. Az ilyen különbségtételt az Alkotmánybíróság - az egyházak egymástól eltérõ társadalmi szerepét figyelembe véve - nem ítélte alkotmányellenesnek. Az új rendelkezés az Alkotmánybíróság korábbi határozatainak megfelelõ formában a fennálló helyzet pontosabb megfogalmazása, mely egyértelmûvé teszi, hogy van lehetõség arra, hogy a különbözõ ágazati törvények az egyházak közötti különbségeket megfelelõen figyelembe vegyék, ugyanakkor egyértelmûvé teszi azt is, hogy csak a vallási közösségek társadalmi szerepéhez kapcsolódó kérdésekben tehet a jogalkotó közöttük különbséget, míg például hitelvi alapon, vagy a vallásszabadsághoz kapcsolódó kérdésekben nem. E két szféra elkülönítése a jogalkotó felelõssége, melyet végsõ soron az Alkotmánybíróság ítél meg. Az egyházak társadalmi szerepe szempontjából adott esetben figyelembe vehetõ lehet az egyházi szervezet mûködésének ideje, mérete, tevékenysége vagy szerepvállalása közfeladatok átvállalása terén.

Amennyiben olyan egyházi jogi személy követ el törvénysértést, mely bírósági nyilvántartásban nem szerepel, úgy az ügyész ezen egyházi jogi személy ellen indít pert. Az egyház, illetve a 13. § (3) bekezdése szerinti egyházi jogi személy törvénysértése esetén követendõ eljárást a törvény 20. §-a tartalmazza.

Egyház vagy egyházi jogi személy peres eljárás nyomán történõ törlése csak olyan egyházi jogi személyek esetében képzelhetõ el, melyek bírósági nyilvántartásban szerepelnek.

A törvény gondoskodik az ügyészség feladatának ellátásához legszükségesebb adatok hozzáférhetõségérõl, anélkül, hogy az egyházakat általános jelleggel a törvényességi felügyelet körébe vonná.

Az eddigi szabályozást fenntartva a bíróság törli a nyilvántartásból az olyan egyházat, mely tevékenységével felhagyott, abban az esetben is, ha ezt a megszûnõ egyház maga nem is kéri. A rendelkezés kiegészül azzal, hogy a bíróság a törlést ügyészi kereset alapján teszi meg.

Amennyiben az eljárás egyház jogi személyiséggel rendelkezõ szervezeti egysége vagy egyház vallásos célra létesülõ önálló szervezete ellen folyik, a bíróság ezt az egyházi jogi személyt hívja fel a jogsértõ tevékenység megszüntetésére, azonban e felhívásról az egyház magyarországi legfelsõbb szervét is értesíti.

Az egyházak és egyházi jogi személyek egységes nyilvántartása végett a megyei bíróságok a vonatkozó adatokat megküldik a Fõvárosi Bíróságnak.

A hatálybaléptetõ és átmeneti rendelkezések megfelelõ felkészülési idõt biztosítanak mind a nyilvántartásba vételi eljárás alatt álló, mind a már nyilvántartásban szereplõ egyházak számára.