Vissza a kezdőlapraMegjelent: 2003.04.17. 09:40:00
SZÍNHÁZI LEVÉL
NEW YORKOmnium-Gatherum
Amerika ellustult az utóbbi időben, a jóléti társadalom kényelmessége nem adhatott termékeny táptalajt a politikai és szociális konfliktusok feltárására. A konfliktusfeloldó képesség és eufória elhalóban volt. Szeptember 11-e (bár a feszültségek már előtte kezdtek erősödni) robbanásszerűen megváltoztatta az egész helyszínt; minden egyes ember és az élet minden egyes területe érintett lett. Nem válság-, hanem katartikus helyzet alakult ki. A művészetek képviselői mondhatni minden kategóriában azonnal „lecsaptak” a kiélezett, abszurd és szürreális helyzet ellentmondásainak ábrázolására.
Ennek egyik ékköve egy színházi darab, amit a Kentucky állambeli Louisville város ismert színházában mutattak be nemrégiben a Humana Fesztiválon újságíróknak és színházkritikusoknak szervezett hétvégén. A vígjáték sztereotip szereplői egy elegáns vacsora meghívottjai. A háziasszony mindent megtesz, hogy semmi ne ronthassa el konyhaművészetének remekeit; ő az egyensúly szerepét játssza. Jelen van még egy konzervatív regényíró, egy feminista, egy afrikai-amerikai lelkész, egy közel-keleti származású tudós, egy brit intellektüel és egy New York-i tűzoltó. Tehát amolyan tipikus amerikai intellektuális „vegyestársaság”. Ahogy fogy a bor és az este, barátokból ellenségek, ellenségekből szövetségesek lesznek. A tűzoltóról kiderül, hogy halott (szeptember 11-e óta); kár, hogy nem látom felnőni a gyermekeimet, mondja, amin mindenki megdöbben, mert nem mondta senki, hogy halott is lesz a meghívottak között. Aztán azon gondolkozunk, hogy talán a pokolban játszódik a darab és mindenki halott ezen a vacsorán, mert ugye nincs igazán átmenet az élet és a halál között az utóbbi időben. De inkább arról van szó, hogy pokoli a helyzet.
A desszert után jön az igazi csemege, mondja a háziasszony, aki egy arabot hozatott. A tragikomikus helyzetben egymásnak ront az arab származású amerikai és az új vendég, akit aztán elhallgattatnak és kikötöznek. A vita kettejük között feldolgozhatatlan; egyik oldalon az „Amerika agresszív”, a másik oldalon „ártatlan embereket öltetek” vélemény. Végülis az asztalhoz ültetik a jövevényt és megvendégelik. Azt est során a globalizáció eredetéig bezárólag minden téma felmerül, és forráspontig hevül. A tudós, a társaság költői lelke arra hívja fel a figyelmet, hogy azoknak, akik olyan jól tudnak szónokolni, meg kell tanulniuk hallgatni. „Vagy könyörületes lesz az Univerzum, vagy megszűnik létezni.” A darabban többször katonai repülők bődületes zaja rázza meg a csillárt. Nem tudni pontosan, mire utal, mindenesetre furcsa aktualitást ad ennek a folyó iraki háború, ami a kézirat születésekor még nem kezdődött el.
Az Omnium-Gatherum című darab írónői, Theresa Rebeck és Alexandra Gersten-Vassilaros elmondták, hogy azt kívánták ábrázolni, amilyennek a világot közvetlenül szeptember 11-e után érezték; olyan volt az egész, mint egy őrült vacsoraparti a világ végén. „Mindenki kérdezősködött, kereste a halottakat. Aztán mindenki gyászolt. Közben arra buzdítottak a New York-i politikusok a tévében és minden lehetséges módon, hogy nyugodtan vásároljon mindenki, mint addig tette, járjon étterembe, költse csak a pénzt, hogy a város újra feléledhessen. Bizarr volt az egész.”
Minden megjegyzés és szövegösszefüggés nélkül, hadd fordítsak le néhány részletet ezen a bizarr vacsorán elhangzott beszélgetésekből.
„A globalizáció első időszakában, amikor a globális kapitalizmus romboló hatását először tapasztalta az emberiség, egy csomó ideológia született: kommunizmus, szocializmus, fasizmus. Mind azt ígérte, hogy eltávolítja a kapitalizmus fullánkját, főleg azért, hogy az átlagos munkásembernek jobb legyen. Most, hogy ezeket az ideológiákat megfosztották a hitelességüktől, nincs senki, aki igazán meg tudná puhítani a kapitalizmus brutalitását úgy, hogy az életszínvonal növekedése közben megmaradjon.”
„Azok, akik képtelenek a felgyorsult világba való átmenetre, kiépítik a saját ellenkultúrájukat, amit aztán az uralkodó pénzes elit szükségszerűen bűnösnek ítél meg.”
„Megfordul a történelem. Ez az, aminek a szemtanúi vagyunk. Tudjátok mi volt a következménye annak, amikor utoljára, Európában a monarchia halálakor megfordult a történelem? Kétszáz év háború a holokausztban kicsúcsosodva, Sztálin és haláltáborok. Nyolc millió halott Európában, huszonkét millió Oroszországban. Ennek a lehetőségnek nézünk elébe.”
„Ha a Brooklynban született zsidóknak joguk van egy istenverte véres államhoz Palesztinában, akkor azoknak a palesztinoknak, akik Jeruzsálemben születtek, szintén van joguk államhoz Palesztinában. Vagy mi lenne, ha palesztin településeket csak úgy kiszakítanánk és áthelyeznénk őket West Palm Beach-re vagy East Hampton-ba?”
„A britek iskolai végzettsége sokkal jobb, mint a miénk. Ezért nem kell rájuk haragudni. Láttátok a ’Leggyengébb láncszem’ brit változatát? Sokkal nehezebb, mint az amerikai.” ... „Amerikai televízió. Fúj. Nem csoda, hogy az egész világ utál minket.”
Ha tanácsot adhatnék, hogyan kellene megkedveltetni Amerikát a világgal, akkor azt mondanám, hogy a progresszív irányú modern művészetek termékeit kellene terjeszteniük. Minél inkább csak az olcsó politikai propaganda és kommersz áru megy ki, annál jobban tudni, hogy baj van; Amerika kezd bezárulni, az ámulatra méltó szabadságjogoknak már most is csak a foszlányai érvényesülnek. Nagyszerű időszak ez a művészetek fellendülésére. Ez a színházi előadás is talán eljut Európába hamarosan. A CNN-en és a Fox News-on túl is van élet; létezik egy kisebbségben levő progresszív Amerika.
Niemetz Ágnes
Korábbi Niemetz cikkek:
Háborús hangulat (2003)
Demszky New Yorkban (2003)
Lovas István New Yorkban (2003)
Gondolatok a tüntetés kapcsán (2003. aug.30)
A magyar külügyminiszter New Yorkban (2001)