2004. március 04. csütörtök 22:47
„Antall József megalapozta, Orbán Viktor felépíti”
Franka Tibor interjúja Surján Lászlóval
IV. rész
– Térjünk vissza a kezdetekhez, az 1980-as évek legvégéhez. Milyen helyzetben találja Önt a rendszerváltoztatás időszak, és miért a kereszténydemokratákat választotta?
– Akkoriban egyetemi docens voltam, több évvel az orvosi tudományok kandidátusa cím megszerzése után az úgynevezett nagydoktori értekezésemen dolgoztam. Mint háromgyermekes értelmiségit, néhány barátom 1987-ben arra kért, vegyek részt az akkor induló nagycsaládosok mozgalmában. Emlékszem, nyáron tartottuk az alakuló ülést, amelyet Pozsgay Imre megbízásából megakadályoztak, mondván, nincs jól előkészítve és a főtitkár úr is szeretne az alakuláson jelen lenni. Jogi akadálya nem volt a megalakulásnak, mégis engedtünk, csak egy előkészítő bizottságot hoztunk létre. A Hazafias Népfront viszont segített abban, hogy részt vehetünk a személyi jövedelemadó bevezetéséről folyó vitában. Képviselhettük a családok érdekeit. Belevetettem magamat a szervező munkába. Első eset volt, hogy az MSZMP KB döntését a parlament módosította: gyermekenként ezer forint adóalap kedvezmény született. Nagy eredmény volt. Néhány hónap múlva az egyesület megalakult, engem elnökhelyettesnek választottak, a feladatom a szervezés volt. Miniszteri kinevezésemig a százharminc tagú egyesületből több mint ötezer tagot számláló, valóban országos egyesületet hoztunk létre. Ez volt a közéletben az első próbálkozásom. Itt ismertem meg dr. Keresztes Sándort. Később, 1989 elején Sándor bátyám meghívott magához. Tízegynéhány ember jött össze a lakásán, ahol bejelentette, hogy néhány Barankovics párti képviselővel együtt újra építik a Kereszténydemokrata Néppártot. Minket arra kért, legyünk alapító tagok. Nem voltam erre felkészülve, nemet mondtam, mivel elég számomra, hogy írom a „nagydoktorit”, viszem az egyesület rám háruló ügyeit. Párt? Nem is tudom mi az. Ha tudok segíteni szociálpolitikában, vagy egészségügyben vállalom, de ennél többet ne kérjetek… Később eljártam pártrendezvényekre, ahol döbbenetes amatőr színvonallal találkoztam. Be kellett lépni, hiszen kritizálni könnyű, csinálni nehéz.
– A párt bekerült a parlamentbe, sőt, 1994-ben egy hellyel előrébb lépett, hiszen valamivel többen szavaztak rá, mint 1990-ben. Mégis, már ebben az időben elhíresült események történtek a KDNP háza táján, ma pedig arról a pártról már csak múlt időben lehet beszélni.
– A múlt időt csak bizonyos értelemben fogadom el, a párt most kezd ismét magára találni. A szétesés kérdése viszont izgalmas. Rengeteg badarságot írtak le ezekről az időkről. Éles gondolkodásbeli különbség hasította ketté a pártot már 1995-ben. Mivel álláspontom szerint, akik egyet akarnak, azok összetartanak, ezért 1994-ben belementem a közös főpolgármester jelölésbe, ráadásul mi adtuk a jelöltet Latorcai János személyében… A győzelem nem sokon múlott, de nem sikerült. Hol veszítettünk? Egyrészt az időben, mert az MDF-et túl sokáig kellett győzködni, másrészt mivel a kisgazdák kimaradtak az ellenzéki összefogásból. Már ekkor kiderült, hogy ezt a fajta ellenzéki összetartást nem mindenki helyesli a KDNP-ben. Igaz, a Fidesz akkor még liberális párt volt, de Antall azt mondta nekem: Laci, ha baj van, a Fideszre mindig lehet számítani. Orbán Viktort többre tartotta, mint sok nagyszájút a jobboldalon, nem is beszélve az SZDSZ-ről. Az idő őt igazolta. De volt saját tapasztalatom is. Az akkori közvéleménykutatások szerint egy feltételezett MSZP-SZDSZ-Fidesz koalíciónak többsége lehetett, de az MDF-KDNP-Fidesz összefogásnak is… Jöttek a hírek szerte az országból, hogy az MSZP a Fidesszel alkot majd koalíciót. Akkor a parlamenti folyosón feltettem a kérdést Orbán Viktornak, mit szól ehhez. Egyértelmű volt a válasz: amíg ő a Fidesz elnöke, ilyen koalíció nem lesz. Hozzátette, ő viszont MSZP-KDNP kapcsolatról hall. Gyalázatos volt az MSZP. Azt híresztelte a KDNP-seknek hogy a Fidesszel, a Fidesznek pedig, hogy a KDNP-vel fognak kormányozni. Amíg én vagyok a KDNP elnöke, addig ilyen koalíció nem lesz – volt a viszontválaszom. Orbán Viktort szavahihető, és szavatartó embernek ismertem meg, és ez a véleményem változatlan. Noha a KDNP-ről beszélgetünk, szabadjon tennem némi kitérőt. A Fidesz liberális volta már 1992-ben átalakult, hiszen Debrecenben magukat nemzeti szabadelvű pártnak határozták meg. Ez a deáki szóhasználat: nemzeti szabadelvűség. Fodor Gábor és társai hamarosan távoznak a pártból és nemcsak azért, mert nem Fodor lett az elnök, hanem azért, mert a nemzeti szót nem bírták elviselni. A folyamat következő állomása 1995. Ekkor a KDNP alelnökeként meghívást kapok a Fidesz kongresszusra. Az ott kiosztott tézis anyagot mondatról mondatra elemeztem. Rövid üdvözlőbeszédemben azt mondtam: az anyag talán egyetlen hibás mondatot tartalmaz, mely azt állítja, a Fidesz szabadelvű párt, ugyanis a szöveg valójában kereszténydemokrata elveket tükröz. Ki is emelte a szöveg a keresztény értéket. Visszatérve a KDNP-hez. Sokan a választási eredménnyel nem voltak megelégedve, ők személycseréket akartak, mások a szövetségi politikában gondolkodtak másképp.
– Ki vezette az egyik, és ki a másik tábort?
– Magam sem tudtam eldönteni mi lenne jobb a pártnak. Maradjak, hiszen az elmúlt öt év alatt sokat tanultam a politikai pályán, vagy jöjjön egy fiatalabb? A nép szava Isten szava. Giczy György, akit 1994 nyarán alul maradt velem szemben, 1995-ben tizenegy szavazattal győzött. A párt megelégedésére elfogadtam az alelnöki posztot. Megkezdtük a közös munkát, amely során hamar kiderült, nincs őszinte együttműködés. A vita elsősorban a szövetségi politika körül zajlott. Mi úgy gondoltuk, MDF-Fidesz-KDNP összefogás kell ahhoz, hogy ütőképes csapat álljon össze. Hozzáteszem, ebből a kisgazdákat sem óhajtottuk kizárni. Giczyék a kisgazdákat tették az első helyre, és utána jöhetnek a többiek. A MIÉP felé is kacsingattak. Később csalódniuk kellett, hiszen a kisgazdáknak sem kellettek, illetve Torgyán először mindent megígért, majd eltáncolt… Az utolsó pillanatig tartottuk a pártegységet, Isépy Tamás még a frakcióvezetői posztját is felajánlotta nekik. Giczyék mégis szakítottak: kiléptek a frakcióból, (jogilag ezzel a pártból is kizárták magukat). Tizenhárom kereszténydemokrata képviselő ott maradt a „partvonalon”.
– Ez a párt egységének és addigi megítélésének a végét is jelentette?
– Azt hiszem igen. Mi akkor Barankovics platform néven próbáltunk összefogni a józanabb embereket. Szabó Iván felajánlotta, csatlakozzunk hozzájuk, de volt megbeszélés az MDF vezetésével is. Végül a Fidesz frakciót választottuk. Mivel nem mi hagytuk el a frakciót, hanem a frakció hagyott el minket, „szabad vegyértékkel” rendelkeztünk. Befogadásunkkal másfélszeresére duzzadt a Fidesz frakció, Áder János házalelnök lehetett, Pokorni Zoltán frakcióvezetőként súrlódásmentesen vezette végig ezt az időszakot.
– Nem bántotta, hogy öt év után a pártja szétesett, hogy Önnek és társainak a Fidesz frakció szavazatától függ a további sorsa?
– Persze, hogy bántott.
– De ezekben az években válik ki Csurka, később Szabó Iván az MDF-ből, megindul a kisgazdák osztódása és marakodása, jelentkezik a MIÉP, és az MDNP…
–Mi is alakíthattunk volna új pártot. Nem kell a választóknak új párt, lásd a MIÉP 1994-es ronggyá verését, az MDF osztódását, a kisgazdák vesszőfutását. Más kell: egy szervezet, amelynek van tagsága, van közéleti, politikai szerepe… Ez lett az MKDSZ, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség. Együttműködési szerződést kötöttünk a Fidesszel. Az 1998-as választásokon meglepően jó eredményt értünk el. Ennek két oka volt. Betagozódásunkkal felerősítettük a Fidesz kereszténydemokrata vonásait, másrészt nem állt választási kényszer előtt a szavazó, hiszen közös csapatban indultunk. Magam előre láttam, hogy a Fidesz otthagyja a Liberális Internacionálét, és vállalja a maga kereszténydemokrataságát. Természetesen tűri és elismeri a más értékeket, akárcsak a német CDU, de hát ki nem liberális a szónak abban az értelmében, hogy tiszteli a másik embert? Egyesek szerint a homoszexuális lehet akár lelkész is. A Fidesz-ben ma már nincs senki aki ilyen elveket vallana. Fontos viszont az értékmegőrzés, illetve értékteremtés. Orbán miniszterelnök úr büszkén és joggal vallja, hogy a kereszténydemokrácia megvalósításáért négy év alatt többet senki nem tett, mint az ő kormánya… Igaza van. Gondoljunk a minimálbér emelésére, a gyermekellátásokra, a családok támogatására. Ezek az értékek 1990-ben még nem voltak könnyen láthatók, de már ott voltak. Az Orbán, Kövér, Áder háromszög nem tűrte el, hogy a pártot szabaddemokraták ifjúsági szervezetének tekintsék. Az 1992-ben a KDNP egyik alelnöke hallotta a Médiahajón, hogy négy baloldali főszerkesztő Deutsch Tamást figyelmezteti: „A szemétből vettünk ki titeket, és oda is fogunk visszatenni”. (A szemét szó helyett egy durvább hangzott el.) Vagy egy másik történet: Tölgyessy SZDSZ elnöksége idején hallottam, hogy bizonyos amerikai körök csalódtak az SZDSZ-ben. Úgy képzelik, a nekik tetsző liberális párt a Fidesz lesz. Figyeljem meg, mondta beszélgető partnerem, Orbánék népszerűsége emelkedni fog… Akkoriban valóban a tenyerén hordozta őket a sajtó. Ezután jött a nemzeti szabadelvűség, s annak következményeként a médiahajós beszélgetés. Évekkel később Deutsch Tamás megerősítette a történetet. A Fidesz tehát tudta, hogy önként vállalt értékei miatt elveszíti azok támogatását, akik valami érthetetlen okból féltek ezektől az értékektől. Sajnos, ezt a KDNP-ben nem értette meg mindenki, inkább minket is liberálisnak, sőt, árulónak bélyegeztek… De lám, nem nekik lett igazunk. A Státustörvénynél lehet-e jobban bizonyítani a nemzet egésze iránti elkötelezettséget? Milyen példaértékű viszonyt alakított ki az Orbán kormány az egyházakkal? Milyen mértékben érvényesült a szolidaritás akkoriban?
– Most, 2004 elején a kisgazdák pereskednek, a MIÉP felőrlődött, kereszténydemokraták pedig igazából nincsenek. A totális jobboldali szétesés tulajdonképpen a Fidesz-nek kedvez, sorra alakítja a tagozatait. Egyetlen új párt jelent némi izgalmat, ez pedig a Jobbik.
– Olvastam azt a nyilatkozatukat, hogy ők nem rátaláltak a nemzeti és keresztény értékekre, hanem otthonról hozzák magukkal. Milyen kereszténység az, amely nem ismeri a kilencvenkilenc igazról, és az egy megtértről szóló példabeszédet? Hát nem kell annak örülni, hogy a jövőt szolgáló értékeket olyanok is vállalják, akik életük egy szakaszában talán máshová tették a hangsúlyokat? „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”, mondja az Írás. Az Orbán kormány gyümölcsei magukért beszélnek. Nem azt kell méricskélni, ki tanulta, a papájától, és ki jött rá magától arra, amit képvisel. Ez nem keresztény magatartás. Azt szeretném, ha azok, akik egyazon feleletet adnak az ország bajára, azok egy pártban lennének. Nincs hat vagy négy eltérő felelet. A Fidesz erős néppárt, amelyet – rossz szóval - „baloldali” értékek is jellemeznek. Az MSZP-hez képest mindenképp. A közmunkaprogram támogatása, a minimálbér jelentős emelése, munkahely teremtés, ha tetszik baloldali értékek… A Fidesz nemcsak az ország egyik felét óhajtja képviselni. Akiknek a biztonság, a másik emberre való odafigyelés, a szolidaritás fontos, az inkább a Fideszben, mint a minden ciklusban „csomagoló” szocialistákban talál támaszra.
(folytatjuk)
