2005. január 16. vasárnap 20:14
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi
hazám – Ady Endre: A muszáj Herkules
Részlet M.Szabó Imre
Gonoszak-e az élők? című írásából
"Felidéztem korábbi beszélgetéseinket, a gyerekkortól, a
tanulmányokon át, Németországba való távozásán át napjainkig.
Különösen meghatott egy képsor: kétszer egy órás dokumentumfilmem felvételekor
Ady Endre költészetéről beszélgettünk. Hozzá Ady korai költészete állt közel.
A társaságban ott volt egy kutató, aki A MUSZÁJ HERKULES című verset idézte.
A második szakasz után szép lassan átschwenkeltem Teller Ede arcára. Enyhén
vöröslő szeme egyre jobban csillogott, szipogott egy kicsit, majd zokogásban
tört ki. Magyar segítője, titkárnője, szellemi mindenese, Margitka, gyorsan a
kezébe nyomott egy fehér zsebkendőt. Még szólt a vers, s ő törölgetve arcát
tovább, egyre hevesebben sírt. Döbbenten, de fegyelmezetten álltam a kamera
mögött s vettem fel ezt a drámai jelenetet. Kistotál, aztán közeli az arcról,
amely ennek a drámai költeménynek a hatására szinte teljesen átváltozott. A
tiltakozás, az élet igenlése, s bizony a rút emberek és a halál miatti félelem
tükröződött minden arcvonásán.
„ Jó lesz egy kis hódolat és csönd: így nem fogok soha meghalni.”
És vettem csak vettem fel a jelenetet. Sejtettem, soha meg nem ismétlődő
pillanatot rögzítek – az utókornak. Talán mégis így, ilyen dacosan búcsúzik e
földi, gyarló emberfélékkel teli világtól ?
A dokumentumfilm ezzel a jelenettel fejeződött be. Alatta szépen , csendesen
szólt Franz Schubert A halál és a hajadon című zongoradarab, míg a könnyező
arc csendesen elúszva, áttűnve a semmiségbe - lezárta a filmet.
Nagyon szomorúan távoztam Tőle."
M. Szabó Imre
Ady Endre:
A muszáj Herkules
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
