Náday Katalin:

Zarándokúton az El Camino nyomvonalán

2006. október 14-24.

Huesca - San Salvador de Leyre - Pamplona
 

 

október 15. - vasárnap

Montserratból mise és reggeli után indultunk, hogy estére a 450 km távolságban lévő Pamplonába érhessünk. Útközben két helyen álltunk meg hosszabb időre. Így bőven jutott idő arra, hogy a buszban ülve, egyenként megismerhessük azokat a zarándoktársainkat, akik először utaztak velünk. Színes beszámolók alapján ismerkedtünk társainkkal, hol a maguk által elmondottakból, hol pedig a házastársuk közvetítésével. Akikre ezen az első hosszú úton nem jutott idő, azok a későbbi buszozásaink során vallottak életükről, munkájukról, családjukról. Egy idő után újabb zarándoktársaink azt kérték, hogy a régiek is mutatkozzanak be, hiszen nekik mi is ismeretlenek vagyunk. Még az utolsóelőtti napra is jutott önéletrajzi tájékoztatás.

A hosszú buszozásokat arra is felhasználtuk, hogy Spanyolország történelmével, földrajzával. gasztronómiájával, zenéjével, nyelvével vagy éppen a bikaviadalok történetével és koreográfiájával is megismerkedjünk. Ahogy már a korábbi zarándokutainkon is volt, most sem jött velünk idegenvezető. Magunk készültünk fel az egyes témakörök és állomáshelyek - vagy a menetközben érintett települések - látnivalóiból. Mielőtt kiszálltunk volna a buszból, már mindig tudtuk, hogy mit fogunk látni, milyen történetek kapcsolódnak a nevezetességhez vagy a környékhez. Az a társunk, aki vállalta egy-egy hely bemutatását aztán a helyszínen még egyszer elmondta a konkrétumokat.

Természetesen minden nap volt a buszon imádság is, és plébánosunk Spanyolország talán két legnagyobb szentjének: Loyolai Szent Ignácnak és Avilai Nagy Szent Teréznek az életét folytatásokban tárta elénk.

Többször volt vetélkedő is a győztesnek járó jutalommal együtt.

Huesca

Ezen a vasárnapon első megállónk Huescában volt. A város az azonos nevű tartomány fővárosaként, püspöki székhely is, az Isuela folyó völgyében. A rómaiak idejében Osca-nak hívták, s az itt meggyilkolt Sertoriusnak (Kr. e. 72.) volt a székhelye. Az arabok 713-ban elfoglalták, 1098-ban I. Pedro kezére került; egy ideig Aragónia királyainak székhelye volt. 1354-1845-ig egyetemmel is rendelkezett. A város legmagasabb részén lévő téren van a reneszánsz városháza és a gót stílusú székesegyház (XIII. sz.).  Úgy informáltak bennünket, hogy ez a katedrális az egyik legszebb gót alkotás az országban - s aztán rájöttünk, illetve megtapasztaltuk, hogy a következő nagyvárosok katedrálisai mindig szebbek voltak az addig látottaknál, de ez semmit sem vont le az elsők monumentalitásából, szépségéből. A katedrális ékessége a tiszta alabástromból készített  hatalmas főoltár (Damian Florent alkotása 1520-33), amely Krisztus szenvedéstörténetét jeleníti meg.

Rövid sétával felkerestük a város legrégebbi templomát is, a San Pedro el Viejót, amely 1117-ből való háromhajós, félkör alakú apszisokkal, és az aragon királyok pantheonjával. A templom alapvetően román stílusú, de bőségesen található benne mozarab motívum is. Ehhez a templomhoz gyönyörű kerengővel kapcsolódik a kolostor.

Ebben a városban ért az első meglepetés is: a gyönyörű románkori, gótikus, reneszánsz épületek mellett milyen otromba modern épületeket engedélyeznek helyenként. Hasonló "barbársággal" a későbbiek során is találkoztunk, s engem különösen Zaragoza főtere keserített el, mivel korábban láttam még elcsúfítás nélkül is.

Sehogyan sem illett egy fényképre a következő két egymás mellett álló épület:

Huesca egyik főutcáján áll ez modern épület, s tőle jobbra, a közvetlenül mellette álló ház homlokzata pedig ilyen  Ø

San Salvador de Leyre

Tovább folytatva utunkat, a főúttól kis kitérővel jutottunk el egy duzzasztott tó fölött a hegyekben megbújó bencés monostorhoz.  A kolostor története a IX. századig nyúlik vissza, amikor még csak a környék barlangjaiban éltek remeték. A XI. században már könyvtárral bíró kolostor volt. Egész Navarra vonatkozásában fontos kulturális, politikai központtá vált, így lett kriptája Navarra királyainak panteonja. A XIII. századtól ciszterci szerzetesek éltek benne egészen 1836-ig, amikor bezárták és több mint 100 évre megszűnt a szerzetesi élet a kolostorban. Üresen állt 1954-ig, amikor a bencések kezelésébe került, akik rendbe hozták, ma szállodát is üzemeltetnek benne.

Pamplona

A város a Pireneusok Ny-i lábánál, 420 m magasban, az Arga balpartján fekszik. védőszentje Szent Fermin, kinek ünnepe július 7-én van, ekkor kezdődnek  a híres-hírhedt bika-futtatások. A várost állítólag az I. században Pompeius alapította, neve is erre utal. Az ókori Pompelon, az V. sz.-ban Pampilo, Pampiluna nevet viselte. Perifériális elhelyezkedése ellenére  Hispánia minden népmozgása  elérte. 778-ban Nagy Károly elfoglalta az araboktól, 1284-ben III. Fülöp a franciáktól. A középkorban századokon át a Navarrai királysághoz tartozott. A Katolikus Királyok alatt vált az aragon királyság részévé. 1521-ben a pamplonaiak függetlenségüket szerették volna visszaszerezni, s ebben a csatában sebesült meg súlyosan Inigo Lopez de Recalde, aki a hosszú és csodálatos gyógyulás alatt indult el azon a lelki úton, amely végül is Loyolai Szent Ignáccá változtatta. A város a napóleoni háborúk során többször került francia kézre is. Pamplona ma Navarra spanyol tartománynak megerősített fővárosa és püspöki székhelye, pezsgő egyetemi város, amely komolyan ápolja történelmi kapcsolatait a caminóval. Az előszóban már említett Codex Calixtus útleírása ezzel a várossal indul. Történelmét, fejlődését a rajta áthaladó zarándokút komolyan befolyásolta.  A város tulajdonosai a zarándokokat különleges kedvezmények biztosításával letelepedésre bírták - a későbbiek során még több városban találkoztunk ezzel -, így külön városrészek jöttek létre a betelepülőkkel. Az őslakosok természetesen nem nézték jó szemmel az egyébként is más kultúrájú betelepülőket, s ez egyre gyakrabban vezetett összecsapásokhoz. Végül 1423-ban Károly király adta meg az egész városnak az Egyesülés Kiváltságát - vagyis az egész városra kiterjesztették a kiváltságokat, s ezzel megszűnt az ellenségeskedés oka, megindult a  gyors fejlődés.

Mi már sötétedéskor érkeztünk a városba, ám mivel vacsorát itt is csak nagyon későn kaptuk, előtte volt még időnk a fényekben úszó városban esti sétát tenni, s néhányan még vacsora után is felkerestük a város főbb nevezetességeit, a Santa Maria la Real székesegyházat, melynek építését  1397-ben kezdték meg, benne III. Károly és más királyok sírjaival,  és végigjártuk a bikafuttatások útvonalát is Hemingway szobrától indulva.

 


Az előszóhoz


Az útvonal jegyzékéhez

 
A nap képeihez