Október 14-én, szombaton délelőtt találkoztunk plébániánkon, ahonnan egy rövid ima és áldás után különbusszal együtt indultunk a Ferihegyi repülőtér 1. termináljára. Már Ferihegy felé tartva a buszon nagy meglepetés ért bennünket: egyik útitárs család mind az ötvenünk részére készített egy kagyló-nyakláncot, amelyet mindvégig hordtunk, mint zarándokutunk jelképét és összetartozásunk jelét. A buszon kaptuk kézhez ugyancsak útitársaink által készített program-füzetet is, amely a várható útvonalat és az útba ejtett látnivalókat tartalmazta. A Sky Europe 13:20-kor startoló járatával repültünk Barcelona El Prat repülőterére. Egy kis várakozás után (Spanyolországban szinte természetes, hogy a megbeszélt pl. 16 óra, az nem pont 16 órát jelent, hanem esetleg félórával, órával későbbet) megérkezett bérelt buszunk - sofőrrel - amely a következő 10 napon, s több mint 2500 km-en keresztül szállított bennünket Spanyolország északi részén keresztül Santiago de Compostelába, majd délre kerülve vissza Barcelonába. Az alábbi térkép mutatja útvonalunkat és a meglátogatott helyeket. A képre kattintva nagy méretben is követhető utvonalunk!
A dátumokat követő
"részletesen" szóra kattintva lehet majd (amikor a folytatásokat már
közöltük) az aznapi leíráshoz eljutni, s amennyiben
indokolt volt, a zölddel keretezett képekre kattintva, azok nagyméretben is
megnézhetőek.
Miután elhelyezkedtünk a buszban, elindultunk első szálláshelyünk, s egyben zarándokutunk kiinduló pontjára, Montserratra. A repülőtértől mintegy 65 km-re lévő monostor fekvésével, vad szépségével, látnivalóival, történetével, a hozzákapcsolódó legendákkal szinte megalapozta az előttünk álló tíz napot.
Montserrat (jelentése: fűrészes hegy) egy bencés monostort rejt magába. A hegy maga nem túl nagy (10*5 km), de annál vadabb. Tíz km hosszú szerpentinen lehet feljutni, szakadékok és sziklafalak mellett. A legmagasabb csúcs az 1235 m magas San Jeromino, melyre a kolostortól drótkötélpálya visz. A kolostor és környéke pedig egy miniatűr város, szállodával, éttermekkel, postával, múzeummal. A kegyhely és a monostor története: A kegyszobor – La Moreneta – eredete homályba vész: a legenda szerint Szent Lukács faragta és Szent Péter hozta Ibériába 50 körül. A legenda tovább folytatódik, miszerint 717/18 körül, a mórok garázdálkodása idején a hívek elrejtették a Mária-szobrot a barbárok elől, majd a rejtekhely feledésbe merült. 890 körül a sziklás Montserraton egy a nyáját legeltető pásztor fényt látott és énekszót hallott a hegy belsejéből. Az eseményt elmesélte a püspöknek, aki szintén hallotta a jelenséget, majd - miután a rejtély nyomába eredtek, egy barlangban megtalálták a szobrot, amit a spanyolok csak "La Moreneta"-ként (A kis fekete) emlegetnek. El akarták szállítani, de azt megmozdítani nem lehetett, ezért Barcelona grófja, Sifredo el Velloso kénytelen volt a helyszínen templomot építeni. A szobor most a templomban a főoltár fölött, egy erre a célra kialakított fülkében van, amihez a főhajó jobb oldalán lévő lépcsőkön lehet feljutni. A XI. század folyamán Oliva apát a kápolnánál valamivel lejjebb bencés kolostort alapított. 1559–1592-ben hatalmas templom épült, amelyet a függetlenségi háborúban, 1811-ben leromboltak, 1844-ben épült újjá, s valójában a XX. században épült ki.
A monostor ma is a bencéseké. Évi egymillió zarándok keresi fel, s szombat lévén most is nagyon sokan voltak fent a hegyen. Meglepetésünkre a buszparkolóba érkezésünkkor tudomásunkra hozták, hogy a busz nem mehet tovább, a csomagjainkért majd a szálloda leküld egy furgont, s mi kézicsomagjainkkal gyalogoljunk fel. A repülőtéri várakozás után ez újabb várakozást jelentett a csomagszállító kocsira, majd felgyalogoltunk. Alapvetően nem nagy távolság (az alábbi rajzon a 9-es ponttól az 1-es kapun keresztül a 4-essel jelzett szállodánkig), de voltak közöttünk 70 éven felüliek is szép számmal, akiknek főleg a kézitáskák jelentettek problémát. Férfi-társaink fizikai segítségével valamennyien feljutottunk a szállásunkra. Ez a többszörös időkiesés azzal járt, hogy legelső tervezett programunk - a Santa Cueva kápolna meglátogatása - ahol a Mária-szobrot megtalálták - elmaradt. A templomban a vesperás, a csodálatos környezet és az esti kivilágítás azonban bőven kárpótolt minket az elmaradt programért.
Miután elfoglaltuk szállásunkat átmentünk a zsúfolásig megtelt bazilikába, ahol éppen vesperást énekeltek a szerzetesek. A Mária-szobor felkeresése után visszatértünk vacsorázni a szállodába. Itt jegyzem meg, hogy végig félpanzióval kaptuk a szállást, s ismét a spanyol mentalitás határozta meg étkezésünk idejét: reggel 8 előtt nem igen lehet reggelizni, s vacsorázni is csak egyszer sikerült este fél 9-kor, a legtöbb esetben 9-kor ültünk neki a háromfogásos vacsorának, amely általában elhúzódott tíz, negyed tizenegyig. Korai szentmiséről sem nagyon lehetett szó. A kivételek közé tartozott Montserrat, ahol kizárólag számunkra nyitották ki másnap reggel a bazilikát, hogy 7 órakor, - indulásunk előtt - a szentségi kápolnában megtarthassuk aznapi szentmisénket.
|