Náday Katalin: Zarándokúton az El Camino nyomvonalán 2006. október 14-24. Pamplonától Burgosig

október 16. - hétfő

Az autópályán mindössze 200 km távolságra lévő szakaszt a gyalogos zarándokok általában 8-9 nap alatt teszik meg. Nem azért mintha itt lelassulna a tempójuk, vagy pihenőnapot iktatnának közbe, hanem azért, mert a jóval hosszabb régi út mellett halad a zarándokút, sok apró települést érintve. Mi is a régi úton indultunk el, ám az előző naphoz képest így is csak félannyi km-t vár ránk. Ez lehetővé tette, hogy jóval több településen megálljunk, kiszálljuk, ismerkedjünk a település látnivalóival, beszélgessünk az igazi gyalogos zarándokokkal.

Puente la Reina

Első megállónk egy valójában piciny településen volt, ahol a Somport-hágóról induló aragon út és az északról érkező francia út találkozik. Ebben a negyedóra alatt végigsétálható, néhány utcás kis városkában 3 templom is van, jelezve azt, hogy ez egy zarándokút-központ. A gyalogos zarándokok az Iglesia del Crucifio – Keresztrefeszítés templománál, illetve kolostornál lépnek a városba. Ez a kolostor egyben zarándokszállás és papnevelde is. Eredetileg a templomosok építették, majd az irgalmasoké lett, ma a Padres Reparadores kongregáció kezelésében van. Nevét a XIV. sz-i szokatlan Y-alakú keresztről kapta. Tolvaly Ferenc így ír erről a keresztről: "Bemegyek a templomba. Bámulom a fára feszített Krisztust. Ilyet még nem láttam. A megfeszített Jézus magasba tartott karjait a törzsből kinövő két ágra szegezték. A tüskekorona alatt fejét földnek hajtva ábrázolta a szobrász. Vékony, elgyötört teste bal oldalra görnyed. A kínoktól összerándul az izomzata. De a teste fénylik, sugárzik. - A Rajnak vidékén faragták a XIV. században - szólalt meg Alonso. - Y alakú fatörzsére szegezték. Az Y az életfa szimbóluma. A Szent Jakab-útra készítette a mester. A német zarándokok a hátukon cipelték ezt a két és fél méteres, súlyos faszobrot. Hetekig tartott a menetelés. Mindenütt nagy feltűnést keltett. Amerre jártak, összefutottak a helybéliek. Mindenki meg akarta érinteni a korpuszt."

A jó állapotú, de régi hangulatát megőrző főutca közepén áll az Iglesia de Santiago – XII. sz-i homlokzattal, benne Jakab apostol szobrával. A calle Mayor vége a hat boltozatú hídhoz vezet, amelyet III. Sancho (Szent Istvánnal egy időben uralkodott) felesége építtetett a zarándokok számára, hogy megkönnyítse számukra az Arga folyón való átkelést. Ezért hívják a Királynő hídjának. A hídtól nem messze található a harmadik templom a San Pedro. A templomot egy Madonna szobor díszíti - Nustra Senora del Chori, Madarak Miasszonya, neve azt a legendát idézi, miszerint egy madár minden reggel megmosta a szobor arcát, amikor az még az öreg híd egyik falfülkéjében állt.

Estella

Utunk következő állomása a csupán egy napi járásnyira lévő  navarrai királyi udvar központja: Estella/Lizarra volt. Történelmi levegőjű XI-XII. sz-i város. Még Sancho király rendelte el, hogy a zarándokútnak Lizarrán - ez a település régi neve - kell keresztülvezetnie. Ebben a városban is áll mindaz, amit már Pamplónánál leírtunk, miszerint itt a főként francia telepesek összetűzésbe kerültek az őslakosokkal. A békétlenséget sajnos még a város 1266-os egyesítése sem szűntette meg. A betelepült kézművesek, kőfaragók, művészek azonban itt hagyták szaktudásuk eredményét a gyönyörű épületeket, templomokat. A Navarrai Királyi Palota ma múzeum. Szemben vele a város ékköve, a San Pedro de la Rúa katedrális a XII. sz-i kerengőjével lenyűgöző, még úgy is, hogy éppen ez a csoda esett részben áldozatul az ellenségeskedéseknek, s ma már csak a fele van meg. Átmentünk még az Ega folyó túlsó partjára egy régi púpos hídon, hogy a dombtetőn felépített és a homlokzatán sárkányölő Szent Mihályt ábrázoló San Miguel templomot is megnézzük.

San Millan de la Cogolla

Nem volt szerencsénk San Millan de la Cogollával – a kolostorok völgyével. Hétfő lévén a kolostort zárva találtuk. Ám ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy legalább kívülről alaposan szemrevételezzük. Az 1997-ben világörökség részévé vált kettős kolostor-együttest Európa legrégebbi szerzetesi közössége hozta létre. A hagyomány szerint itt született meg a spanyol nyelv. Két kolostor van: a kisebbik a Suso monostor a domboldalon.  A kolostor azokból a barlangokból nőtt ki, ahol a San Millánt követő remeték éltek a VI. században. Az eredeti 537-ben alapított monostort - melyet még Szent Emilián pásztor-remete alapított - a VI. és X. század közötti időszakban többször kibővítették az ott élő szerzetesek,  a szent sírja is itt található. A Suso kolostor történelmi jelentőségét azoknak a kézírásos emlékeknek, kódexeknek köszönheti, melyeket San Millán sírjában találtak meg. Ezek képezik Spanyolország legjelentősebb középkori emlékeit, név szerint az Emilián zsinati Kódex (992), a Quiso Biblia (664), valamint a VIII. századból származó Beato de Liébana Apokalipszis másolata.

Az újabb és nagyobb Yuso monostort kicsit távolabb a völgyben  a Suso kibővítéseként építették a XI. században. Mai formájára a  XVI-XVIII. században épült ki. Könyvtára világhírű és számos egyedülálló kincs is látható lett volna a kolostor múzeumában. Mi ezt a kolostort jártuk körül.

Santo Domingo de la Calzada

Következő állomásunk Domingo de Viloria dominikánus szerzetes nevét őrző városban volt, amely kanyargós utcáival, középkori levegőjével a camino-hoz kapcsolódó történelem szellemét idézi. A Xi. századi névadó szerzetes egész életét a zarándokok megsegítésére, az utak-hidak felépítésére, szálláshelyek megteremtésére fordította. Legendája szerint a Suso-Yuso kolostorból gyenge értelmi képességei, írástudatlansága miatt eltanácsolták ezzel utat engedtek szolgáló szeretetének.

A városka zarándokkórházát (ma luxus-szálló) és a katedrális elődjét is ő építette. Nyughelye a katedrálisban van. A katedrális legszokatlanabb "dísztárgya" egy tyúkketrec benne két élő hófehér szárnyassal a kakas- és tyúkcsoda emlékére.

A Szent Jakab zarándok út talán legkedvesebb meséjévé vált ez a legenda. Egy zarándokházaspár és a fiuk útban Compostela felé megálltak a fogadónál. A fogadós lányának megtetszett a fiú, de az visszautasította a lány közeledését. A fogadós lánya bosszúból ezüst serleget csempészett a fiú hátizsákjába és utána megvádolta lopással. A fiút elfogták és felakasztották. Szülei mit sem sejtve folytatták útjukat, s később Compostelából visszatérve - szent Domonkos hathatós segítsége miatt - még élve találták az akasztófán. A bíróhoz rohantak, aki éppen sült kakast és tyúkot evett, s azt mondta akkor hiszi, ha ezek a szárnyasok életre kelnek, erre a tyúk és a kakas felrepült a tányérból, így a fiút élve kiadták szüleinek.

Granon

Ez a nap volt egyike azoknak, hogy az úgymond katolikus Spanyolországban késő délutánig, többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült miséző helyet találnunk. Végül innen Szent Domonkos városkájából egy segítőkész ember felhívta telefonon a nem messze lévő falucska ismerős papját, ahol fogadni tudtak bennünket. Így jutottunk el a burgosi útról letérve Granonba. S mint eddig mindenütt, ebben a csepp településen is egy hatalmas régi román kori templomra leltünk. A templomot éppen renoválják, mégpedig zarándok-fiatalok: fenn a tetőtérben kaptak szállást, s aki tud,  marad egy pár napig, hogy segítségére legyen a befogadóknak.