október 17. - kedd

Burgos

Az egykori Ó-Kasztíliát alkotó 8 tartomány egyike és annak fővárosa: Burgos. A tartomány nagy része hegyvidék, melyeken sok a legelő; ezért nagy juh és szarvasmarha állománya van. A XV-XVI. sz-ban éppen gyapjúkereskedelméből gazdagodott meg. Burgos érseki székhely, a gótikus építészet egyik fellegvára, fontos katonai állomás, a Vena és Arlanzon összefolyásánál, 851 m magasságban. 884-ben alapították. 1073-tól 1492-ig Kasztília és León egyesült királyság fővárosa volt. El Cid (Rodrigo Diaz 1043-1099) a legendás hadvezér ezen a környéken élt és harcolt. A XVI. sz. végén hanyatlásnak indult. Fontos szerepet játszott a polgárháború idején, Burgost választotta főhadiszállásául Franco. A város hegyoldalon, amfiteátrumszerűen épült; nagyobbára szűk és egyenetlen utcákból áll, melyek sok helyen szökőkutakkal ellátott kis terekbe torkollnak.

Az időjárással itt nem volt túl nagy szerencsénk, szemerkélő esőben indultunk az Arlanzon folyó partján egy szép fasoron keresztül a katedrális felé. A fasor végén a folyón átívelő híd folytatásaként átmentünk az Arcco Santa Maria V. Károly tiszteletére emelt reneszánsz kapun, melyet a XVII. sz-ban spanyol hírességek szobraival díszítettek. A kapun túl emelkedik a Szűz Mária Katedrális - a világörökség része - a harmadik legnagyobb székesegyház Spanyolországban, csupán a sevillai és a toledói előzi meg méreteiben. Nem csak nagysága, hanem egységes stílusa is kiemelkedő, mindössze 40 év alatt épült fel (1221-1260), s a későbbiek során csak oldalkápolnákkal, díszítésekkel bővítették, így egy tisztán gótikus katedrálisba léphettünk be. Két 90 m. magas karcsú tornya már messziről látható. A latinkereszt alaprajzú székesegyház 21 gazdagon díszített kápolnával és sok-sok márvány, alabástrom síremlékkel rendelkezik. A templomba a déli kapun a (Puerta del Sarmental) keresztül juthatunk be, de csak belépőjeggyel látogatható. A kereszthajó kupolája alatt kapott végső nyughelyet 1921-ben El Cid, a spanyolok nemzeti hőse. Egy délelőtt alatt lehetetlenség befogadni a templom látnivalóit, ezért csak felsorolásszerűen emelem ki a legfontosabbakat: a diófa kórusüléseket,   a kerengőt, a káptalan termet, az aranylépcsőt, a Condestables kápolnát benne Kasztília főparancsnokának és feleségének síremlékével.

Castrojeriz

Burgost elhagyva ismét letértünk a főútról, hogy a zarándokút nyomvonalát követve mintegy négy napi járásnyira lévő Castrojerizben megállhassunk. Ez a ma már kicsinynek tűnő település, valaha sokkal mozgalmasabb lehetett. Erről tanúskodnak a kolostorok, a 3 templom, a 8 zarándokszállás és a város ölelésében fekvő romokban lévő vár. Mi a San Juan (Szent János) gótikus templomot néztük meg, mely a XV. században épült Diego de Siloé elképzelése szerint, aki Burgos kiépítésében is jeleskedett.

Fromista

Alig 25 km-rel arrébb valóságos csodára bukkantunk. Fromistában több románkori templom maradt fenn, a legszebb azonban a San Martin (Szent Márton) templom, amelyet 1904-ben úgy újítottak fel, hogy a különféle korokban hozzátoldott részeket lebontották, s így ma úgy látható, ahogy 1066-ban megépítették (A restaurálás előtti állapot a templomban egy elég nagy méretű maketten látható). Szép sárgás-barnás kövekből építették, a tetőzetet tartó több mint 300 külső támoszlopát különböző ember- és állatalakok díszítik. A boltozatot tartó  belső oszlopfők pedig valóságos "biblia pauperum"-ok.

Carrion de los Condes

Újabb 20 km után ismét megálltunk Carrion de los Condesben. Fennmaradt, hogy Assisi Szt. Ferenc Compostelába zarándokolva ezen a településen töltött néhány napot. A templomhoz vezető úton áll egy zarándokszobor a szokásos szimbólumokkal: vándorbot, rajta a víztartó tök, széles karimájú kalap, pelerin kagylóval díszítve és természetesen mezitláb. Megnéztük a Santa Maria del Camino templomot, melyet ugyancsak a X. sz-ban építettek. A névadó szobor a XIV. sz-ból, talán egyike a legszebbeknek, amit a zarándokúton láttam.