október 18. - szerda

Leon

Viszonylag nagy út várt ránk ezen a napon, több mint 350 km, három helységben (Hospital de Orbigo, Astorga, Galicia O'Cebreiro) való megállás és azt terveztük, hogy az utolsó 10 km-t Lavacollától a Szent Jakab székesegyházig gyalog tesszük meg (már akinek, kora vagy fizikai adottsága ezt megengedi). A tervezetthez képest programunk idő elcsúszás és az időjárási viszonyok miatt alaposan megváltozott . A napot városnézéssel kezdtük.

Leon tartományi főváros, püspöki székhely, a Bermesga és Torio összefolyása közelében, szép sétahelyekkel és pompás kertekkel. Valamikor római katonai garnizon volt, a Legio Septima (VII. légió) állomáshelye, innen ered a neve is. 540-ben a vizigótok, 717-ben az arabok birtokába jutott. A X. sz.-ban lett Leon királyi fővárossá, azóta fejlődése szinte töretlen. Éppen ezért itt szinte minden építészeti stílus megtalálható: római kori maradványok, román kori templom,   a gótikus katedrális, a platereszk homlokzatú San Marcos, Gaudi nagyszerű neogótikus épülete, stb.

A városnézést néhányan - szokásunk szerint - még előző este a vacsora után megkezdtük: kisétáltunk a szállodánk közelében lévő Szent Márk térre, hogy megcsodáljuk a kivilágított San Marcost. A kolostor eredetileg egy szerény zarándokmenhely volt, majd a Szt. Jakab lovagrend központja lett, akik a zarándokok védelmére jöttek létre. A homlokzat maga is zarándok-történelmet ábrázoló meséskönyv. Ma ez is, mint sok más helyen, a Parador szálloda-lánc luxus szállója.

A tényleges városnézést a San Marcelo téren kezdtük, ahol a XVII. sz-i városháza, a XII. sz-i Iglesia San Marcelo,  Gaudi - neogótikus Casa Botines palotája és a  XVI. sz-i Guzman palota áll.

A gótikus Catedral de Leon 100 m hosszú és 42 m széles székesegyház, Spanyolország egy további "legszebb" épülete, Szt. Izidor és több király síremlékével. Különlegessége a magasan elhelyezkedő 125 db ólomüveg ablak, az északi oldalon lévő kerengő és a sok kápolna közül a Santuario de la Virgen del Camino, ahol a napi szentmisénk volt.

Jóval dél után hagytuk el a katedrálist, s ekkor már látszott, hogy a tervezett látnivalók közül ki kell hagynunk egy-két dolgot. Sofőrünk nem az autópályán indult Santiago de Compostela felé, így lassan haladtunk. Hospital de Orbigo-n rövid pihenőt tartottunk, s közben láttuk az Orbigon átvezető hidat, amely Spanyolország egyik legrégebbi és leghosszabb középkori, a XIII. sz-ban épült híja. A legenda szerint a becsület útjára vezet: Don Suero de Quinones egy hónapig - 300 lándzsájának összetöréséig - védte a hidat és a becsületét.

Astorga mellett csak elhaladtunk, pedig  jelentős útvonalak metszésében fekvő erős, fallal körülvett római város. Itt találkozik a Francia zarándokút a délről, Sevillából jövő Mozarab úttal. Azonban az útról is jól látszott a Gaudi által tervezett volt püspöki palota (Palacio Episcopal), ma zarándok-múzeum, háttérben a város székesegyházával.

Szakadó esőben értünk Galicia O’Cebreiro, ahol beléptünk Galiciába. A határkő sajnos ma már nem így néz ki, a falfikák ide is betörtek, s fekete festékkel mindenfélét mázoltak rá. Az 1300 m magasságban fekvő, zord időjárású picurka, ódon hangulatú falu mindössze tíz-húsz állandó lakost számlál. Az időcsúszás miatt itt sem tudtunk megállni, pedig a teljes zarándokút legrégebbi , a 900-as évekből származó temploma, a Santa Maria la Real (Királyi Szűz Mária) várt volna ránk.

Úgy számoltunk, ha délután 4 órára beérünk Lavacollába, akkor még a gyaloglók elindulhatnak Santiago de Compostela felé. Sajnos az ömlő esőben csak lassan haladtunk, így le kellett mondanunk  Lavacollában a megállásról, amely a zarándokút utolsó állomása a cél előtt. A zarándokok a Lavacolla vizét rituális megtisztulásra (lava) használták, mielőtt Szent Jakab városába léptek volna. Innen az út felvezet a Monte Gozora (az öröm hegyére), ahonnan először lehet megpillantani a katedrális tornyait. Sötétedésre értünk a városba, s szállásunk elfoglalása után a vacsoráig még felkerestük a katedrálist.