október 20. - péntek

Santa Maria la Real de Oseira

Elhagyva Santiago de Compostelát utunkat továbbra is a Jakab zarándokúton folytattuk, csak most már nem a francia úton, hanem a Sevilából induló Ezüst úton hagytuk el Szt. Jakab városát, s Salamancáig e zarándokút mentén haladtunk. Ezen a napon hosszú út várt ránk, több mint 450 km, s legalább három helyen szerettünk volna szétnézni. 

Első megállónk a galíciaiak el Escorial-jánál Santa Maria la Real de Oseiránál volt. Mint általában a monostorok, így ez is a főútról letérve a hegyek között megbújva található ősi gyöngyszem. A ciszterci monostort a XII. sz-ban kezdték építeni, végső formája azonban csak a XVIII-XIX. sz-ban alakult ki. 1989-ben elnyerte az Európai Uniótól az Európa Nostra díjat. 1835-ben kiürült a monostor és részben elpusztult. A szerzetesek 1929-ben térhettek vissza és kezdték meg a közben rommá lett monostor újjáépítését, amely máig tart. Mára már az egész monostor látogatható a ciszter atyák vezetésével. Az atyák egyébként mezőgazdasággal foglalkoznak: sajtot, likőrt, bort készítenek s ezeket az üzletükben meg is lehet vásárolni.

Mi - szerencsénkre - egy apró termetű, de hihetetlenül fürge, már nem éppen fiatal atyát kaptunk vezetőként, aki kifogyhatatlan humorral mutatta be nekünk a kolostort. A három udvaros hatalmas kolostort végigjártuk, elámulva néztük a gótikus káptalantermet a XV. sz-ból, s eljutottunk a refektóriumba is, amit az atyák tetőzet nélkül kaptak vissza, ezért az elmúlt 20 évben kitanulták a középkori kőfaragó mesterek munkáját, s maguk hozták rendbe a csodálatos gótikus tetőzetet. Jártunk a lapidáriumban, ahol megcsodálhattuk a középkori ember leleményességét pl. a vízvezeték rendszerek kiépítésében. A kolostorban kaptunk lehetőséget arra is, hogy a napi szentmisénket bemutassuk.

Ourense

Utunkat szép vidéken szélerőművek, folyók, hidak mellett egyre szebb időben folytattuk következő állomásunk Dél-Galícia fővárosa felé. A város római gyökerekkel rendelkezik. Nevét is a rómaiaktól, a feltörő meleg forrásokról kapta: Aquae Urentes. Már a IV. sz-ban érseki székhely volt. Katedrálisa az 594-ben már álló Toursi Szent Márton templomnak a helyén épült fel a XII. században. Platereszk déli főkapujának boltívét - a compostelai katedrálishoz hasonlóan -  hangszerábrázolások díszítik. A városon átfolyó Mino felett ível át a római alapokon álló XIII. sz-i híd. Mindezt azonban csak a buszból láttuk, nem álltunk meg - mert Oseira megállónk jóval hosszabb lett a tervezettnél, ám ezt egyáltalán nem bántuk.

Zamora

Mint az arab és a keresztény világ határvárosa évszázadokon keresztül kulcspozíciót töltött be, és sok-sok harc/csata színhelye volt. Ennek ellenére a román kori építészet szabadtéri múzeumának is tekinthetjük. A XII. sz-i 16 templomából 12 még ma is áll. Mi a XII. sz-i El Salvador katedrálist néztük meg, melynek egészen különleges pikkelyes kupolája van.  Az óváros a katedrálissal és a kis képen látható román stílusú templommal - amely szinte szembenéz a katedrálissal - a folyó kanyarulatában egy magaslaton van, és a városfalról rá lehetett látni a folyón átívelő XII. sz-i régi hídra is.

Salamanca

Éppen vacsoraidőre értünk Salamancába, s  néhányan még az éjjel bejártuk a város óvárosi részét. Ahogy már Pamplonában úgy itt Salamancában is ünnepi könyvhét volt, s emiatt a főtér közepét a könyv-sátrak és egy vasszerkezetes színpad foglalta el, amely megnehezítette a tér fényképezését, de még így is a legszebb főtér, amit addig láttunk.