október 24. - kedd

Lleidából - anélkül hogy a városban körülnéztünk volna - reggeli után azonnal indultunk, hogy Barcelonában minél több időnk legyen városnézésre, hiszen legkésőbb 3 órakor indulnunk kellett a repülőtérre, hogy haza repüljünk. A két várost autópálya köti össze, igen nagy forgalommal. Lassan haladtunk s éppen a helyi idegenvezetőnkkel megbeszélt 11 órára értünk be Barcelonába.

Barcelona

A hagyomány szerint Hamilcar Barcas, Hannibal apja volt Barcelona megalapítója. Az egykori római Barcinóból egészen a közelmúltig úgy tudták, hogy csupán néhány falmaradvány maradt meg. 713-ban  került újra keresztény kézre, de csak rövid időre. A mórok végleges kiűzése után 1289-ben ülésezett először a Corts Catalan, Európa első parlamentje. A város Kasztília és Aragónia egyesülése után a birodalom peremére került, nem fejlődött, sőt 1714-ben V. Fülöp az örökösödési háborúban egész városrészeket romboltatott le. A város újjászületését a  XIX. sz. vége hozta meg. A modernizmus jegyében ekkor egészen új városrészt építettek Gaudi különleges épületeivel. Az 1992-es olimpiai létesítményekkel pedig a Montjuic parkjai újultak meg.

A város nagyjából 3 részre bontva tekinthető meg: Az Óváros (benne a gótikus negyeddel, a Ramblákkal és a kikötőkkel); az Eixample a szabályos utcákkal kialakított modernista negyed a Sagrada Familiával, valamint a Montjuic várhegy környéke az olimpiai létesítményekkel. Nekünk az első kettőre futotta az időnkből, és fordított sorrendben, több időt szánva a Sagrada Familiára.

Barcelonában bontakozott ki a XIX. sz. második felében a modernista építészet, amikor a város vezetői úgy döntöttek, hogy az egykori katonai terület körül lebontják a városfalakat, hogy a város arra terjeszkedhessen (innen származik a városrész neve Eixample=kiterjesztés). Az új városrészt szabályos, négyzetrácsos utcarendszerrel alakították ki, de az útkereszteződéseknél az épületek sarkait levágták, ezáltal tágasabbakká váltak. Ezeket a négyzethálós utcákat két irányban is egy átlós sugárút töri meg, s az egyiken található a Sagrada Familia, Anton Gaudi monumentális temploma. Templom már most is - bár még messze nincs kész - hiszen már a XIX. sz-ban elkészült apszis alsó szintjén szentségi kápolna van, ott ahova Gaudit eltemették, s vasárnaponként szentmisét is tartanak benne. A templomot 1882-ben kezdték építeni, s ha minden a tervek szerint történik, akkor 2020-ra szeretnék befejezni. Gaudi egy évvel az építkezés megkezdése után vette át az irányítást, s ez lett élete fő műve. Valóságos remeteként élt az építkezés mellett 16 évig, mindössze egyetlen torony állt még csak halálakor.  Elképzelése szerint a Főtorony Krisztus, melyet a négy evangelista tornya vesz körül, jobbra a Betlehemi jászol homlokzat 4 apostol-toronnyal, balra a Passió homlokzat ugyancsak 4 apostol-toronnyal, s a főbejárat lesz a Glória homlokzat szintén négy apostol-toronnyal. A már elkészült nyolc apostol-tornyot (egyben ezek a harangtornyok) velencei mozaik fedi. Az apszis készült el elsőnek, majd a Betlehem homlokzat 1904-ben. A polgárháború idején teljesen leállt az építkezést. A XX. sz. második felében indult újra a templom építése és a 80-as évek végén el is készült a Passió homlokzat. Jelenleg a főhajó és a Krisztus-torony építése folyik. Az alagsorban az építkezés menetét és az építészeket bemutató múzeum van.

Elhagyva a templomot újra buszra szálltunk, hogy egy kis buszos városnézés után az óváros gótikus negyedén  – Barri Gótic - is végigsétáljunk.

Először a Palau Reial Majornál, a királyi palotánál álltunk meg. Az épület  tróntermében fogadta Izabella és Ferdinánd az Amerikából hazatérő Columbust. A 40 m magas Mirador del Mar harangtorony és a Kapelle Santa Agata is a palota része.

A városi történeti múzeum (Museo de Historia de la Ciutat) román alapokon gótikus ráépítésű. Innen lehet lejutni a nemrég feltárt római Barcinoba. A volt utcákra és terekre a kialakított járdákról lehet lelátni. Víz- és csatornarendszerek, mozaikpadlós házak, fürdők, festőműhelyek, mosodák és a fórum alkotják a világ legnagyobb és legteljesebb föld alatti római kori romjait.

A gótikus Szt. Eulalia katedrális a XIV-XV. sz-ban egy román templom és egy mór mecset helyén épült. A homlokzati rész a XIX. sz. végén készült el, de még 1408-as tervrajzok alapján. A katedrálisnak 28 oldalkápolnája és gótikus kerengője van, kórusülései 1518-ból valók, európai királyok figurái díszítik. Mindezt azonban csak az idegenvezetőnktől tudtuk meg, a katedrális ugyanis felújítás miatt zárva volt.

A Tartományi hivatal XV. sz-i gótikus épületének reneszánsz homlokzata előtt éppen tüntetés volt. Még a hivatal mellékutcájában a Szt. György kápolna külső díszítését csodáltuk, amikor már hatalmas robbanások, kiabálások jelezték, hogy lent a téren áll a bál. Odaérve láttuk, hogy mintegy 30 ember volt mindössze a zajforrás oka.

Elhagyva a gótikus negyedet kisétáltunk a Ramblák felé. Közben keresztülmentünk a pálmafákkal és Gaudi lámpáival hangulatossá varázsolt Place Real téren. A Ramblák végénél Columbus szobra mellett várt minket a busz, hogy a nem messze lévő repülőtérre vigyen. Már a buszból láthattuk a  Port Vell - a régi kikötő mólójára és a vízre felépített modern bevásárlóközpontot, s az onnan a Montjuic olimpiai létesítményeihez felvívő drótkötélpályát. Ez egyébként leginkább a mi kőbányáink csilléit szállító ipari létesítményhez hasonlónak tűnt.

Az El Prat repülőtéren elbúcsúztunk a minket 11 napon át nagyobb zökkenők nélkül fuvarozó búsz-sofőrünktől, s a Sky Europe 16:45-ös járatával 19:00-kor érkeztünk Ferihegy 1 terminálra.

Az egymástól való búcsúzáskor újra megállapítottuk, hogy felejthetetlen másfél hetet hagytunk magunk után.