Náday Katalin
A Kazán-szorostól a Rozsda-szakadékig (1)
Szeptember közepén a Délvidéken és Erdélyben jártunk. Tartalmas és látványban fenséges utunkról néhány képpel számolok be.
A meglátogatott helyek:
1. nap: Nagycsanád - Nagyszentmiklós - Temesvár - Dunaorbágy
2. nap: Kis- és Nagy Kazán szoros - Herkulesfürdő - Vaskapu-gát
3. nap: Széchenyi út felett - Nagy Sukár - kirándulás
4. nap: Orsava - Densus - Őraljaboldogfalva - Vajdahunyad - Csernakeresztúr
5. nap: Verespatak - Rozsda-szakadék - Nagyszalonta - Látogatás Böjte Csaba testvér Szent Antal gyermekotthonában
Valamivel több mint 40-en vágtunk neki a hosszú útnak, melynek első napi végcélja a Vaskapu volt. Persze útközben többször megálltunk.
Elsőnek Magyarcsanáddal átellenben a ma Romániához tartozó Nagycsanádon álltunk meg.
A hajdani püspöki székhely mára már a múlté. Szent István királyunk által utolsónak alapított Csanádi egyházmegyének volt a székhelye, ahova első püspöknek Szent Gellértet nevezte ki alapító királyunk. Az egyházmegyét a történelem vihara feldarabolta: a mai Magyarországhoz tartozó területe Szeged székhellyel a Szeged-Csanádi egyházmegye, a Romániához került területen Temesvár központtal új egyházmegye létesült, és ez a helyzet a szerbiai területen is, Nagybecskerek székhellyel 1986-ban létesült püspökség Szent Gellért oltalma alatt.
A mai plébániatemplom titulusa természetesen Szent Gellért, oltárképe a püspök megkövezését ábrázolja.
A vértanúságot szenvedett püspök földi maradványait Csanádra vitték. A ma oltárul szolgáló szarkofág volt első nyughelye.
Szentté avatása után családja földi maradványait hazavitte Velencébe. A szarkofág zárókövén látszik annak a kőnek a helye, amellyel megkövezték és sokáig ott tartottak. Az oltáron lévő keresztben egy csontszilánkot Szent Gellért ereklyéjeként tisztelnek.
Utunkat Temesvár felé folytatva megálltunk Nagyszentmiklóson, hogy megemlékezzünk Bartók Béláról. A szülőháza helyén ma egy új családi ház áll, de oldalfalán tábla emlékeztet a zeneszerzőre.
Temesváron nemcsak a régmúlt, de a közelmúlt történéseit is felidéztük. A várossal való ismerkedést a református templomot is magába foglaló épületnél kezdtük, ott ahonnan 1989-ben Tőkés Lászlót el akarták hurcolni. 1989. november 28-án a városi törvényszék koholt vádak alapján olyan döntést hozott, hogy Tőkés László református lelkésznek és családjának záros határidőn belül el kell hagynia gyülekezetét, templomát, városát, s fellebbezésnek sem adott lehetőséget. A hatóságok azonban elszámították magukat, nem gondoltak a magyar és a román lakosok tömeges és elszánt tiltakozására. 1989. december 17-én (vasárnap) hajnalban kezdték meg a Tőkés család erőszakos kilakoltatását, aminek villámgyorsan híre ment a városban. Hajnali 4 óra tájban már több ezer magyar és román lakos gyűlt össze, hogy megakadályozzák a Tőkés család elhurcolását. Romániában a forradalom ezzel vette kezdetét.
A lelkész-lak
Az épület tulajdonképpen egy többszintes bérház, amelynek földszintjén van a lelkész-lak, az I. emeleten a templom. Az egykori adományozó úgy gondolkodott, hogy hosszú távra ajándékoz a református egyháznak, s a bérlakások díjaiból fenntartható lesz majd az épület. A templom átépítése (és a bérház tatarozása) most kezdődik majd Makovecz Imre tervei alapján.
A parókia mellett egy kis nyitott Magyarok Nagyasszonya kápolna áll, hátoldalán Dózsa György kivégzésére emlékeztető táblával, melyről a magyarok szót kivésték.
Városi sétánk során felkerestük Temesvár új főterét az ortodox székesegyház előtt.
A székesegyházban folyamatosan érkeztek az imádkozók (fiatalok és idősek egyaránt) Szinte nem lehetett olyan pillanatot találni, amikor pl. a szentsír oltárnál ne imádkoztak volna.
Temesvár régi főtere a katolikus püspöki székesegyházzal. Alacsony tornyainak magyarázata: az állandó háborúskodás miatt a tornyok az ágyúgolyók röppályájának útjába ne essenek bele.
Mielőtt elhagytuk volna Temesvárt még két emléktábla előtt tisztelegtünk: Klapka György szülőházánál, és Bólyai János emléktáblájánál: "Semmiből egy új, más világot teremtettem". Ezekkel a szavakkal adta hírül Bólyai János Temesvárról 1823. november 3-án, az első nem euklideszi geometria alapképletének felfedezését.
Késő estére értünk Dunaorbágyba, szinte a vízre épült Duna Csillaga panzióba. amely az elkövetkező három éjszakán csoportunk nagy részének szállása lett.
Három hölgy és túravezetőnk a kb. másfél km-rel nyugatabbra fekvő Júlia panzióba került, melynek szoba-ablakából viszont közvetlenül a Kis-Kazán szoros bejáratára lehetett látni.
