népművészet

A fonás és a szövés az emberiség egyik legrégibb technikai gyakorlata. Bátky Zsigmond nagy néprajztudósunk így ír : A kendermunka tisztára asszonyi elfoglaltság, mégpedig elejétől végig jobbára társas foglalkozás, úgyszólván minden mozzanata ősrégi hagyományokon alapszik, tüzetesebb megismerése tehát már csak ezért is egyik legfontosabb feladatunk."

Főképp mértani alakzatokat használtak, vonalakat, négyszögeket, csillagokat, de gyakori volt a rózsa motívum is.

Hogy teljesen érett-e, arról tudják, hogy szára a tenyérben szétdörzsölve nem szakadozik.

Ekkor hozzálátnak a nyüvéshez. A kendernyüvő 5-6 szálat tép ki egyszerre, marokba szedi, aztán kévékbe kötik.

Ezt követi a szárítás, amiről a nap melege gondoskodik. A kévéket lepedőkbe csavarva a kocsik hazahordják, s a csűrben elcsépelik.

Innen az áztatóba kerül, a kender megpuhul, a rostszálak szétválnak. A kévéket tízesével összekötözik, s vagy mindjárt ősszel, vagy a téli fagyasztás után tavasszal, pocsolyákba, patakokba rakják. Rendesen sarat, követ vagy gyepet raknak rájuk, hogy elmerüljenek.

Ősszel 2-3 hétig, tavasszal 5-6 hétig is tart az áztatás. Az áztatás próbája, hogy törik-e vagy szálaz a megdörzsölt kender. Ha szálaz és szöszöz, ki kell húzni az áztatóból gereblyével, vagy kapával. A csomókat megbontják, s száradni hagyják. Ezután petrence rúdon a patakba a patakba hordják, a büdös vizet kimossák belőle, újra kévékbe kötik és szétsátorítják, hogy a levegő jól átjárhassa a szárakat. Esős időben azonban hazahordják és a sütőkemencében szárítják, mert ha alaposabban megázik, kól válik belőle.

A puha száraz kendert a fás részektől, a pozdorjától megszabadítják. Ez kendertörés. Szokás volt a kendertörő vályúban mosó sulyokkal ütlegelni. Vagy egyszerűen csak a kerítéshez vagy cölöpökhöz csapkodták. Ritkán előfordult, hogy lábbal tapodták, vagy nagyritkán fa mozsárban zúzták. Ám a kendertörés legalkalmasabb szerszáma a törő, más néven bitó vagy teplő. A kivert pozdorját durván megfonják, pityókos zsákot szőnek belőle.

Kalotaszegi gatya szárának vége, azsúrozott csipke. 1800-az évek második fele

Ezután következik a tilolás, ezzel a pozdorja apraját verik ki a kenderből, továbbá a puhítás feladata. Ám a puhítás ezzel még nincs befejezve, a kitilolt kenderfűt morzsolják, aztán jön a fésülés vagy gerebenezés. Addig gerebenezik a kendert, míg a szösze kijön. A fésű fogak közé tapadt kendernek szösz a neve. Ezt is majd felhasználják. Majd koszorúba kötik a kendert, s ha nem kerül tüstént fonásra a szuszékba rakják.

Mi a szösz, most már tudjuk. De mi a csepű ? Alja kender, ami fésüléskor a fogak között maradt. Na és a kóc ? A pozdorja javát nevezik így.

Most már fonhatunk a kerekes guzsalyon, más néven a rokkán. Létezik egyszerű kerék nélküli guzsaly is, többféle.

A fonalat sodorják, nyújtják. Az orsókon összegyűlt fonalat, hogy a szövésig kötegekben tarthassák motollára hajtják fel.

A motolláról leszedett nyers fonalat, mielőtt a szövőszékre rakják, megtisztítják és megpuhítják, hogy szövéskor ne szakadozzon. Ezt a célt szolgálja a háromszori szapulás és sulykolás.

A szapulni való fonalat először szitált fahamura öntött forró vízbe hempergetik, azután, ha már a lúggal jól teleívódott, szapulóba rakják dögleni. Döglés közben a szapulóba állandóan forró lúgot öntöznek, mely alul egy kis dézsába gyűlik össze. Így megy ez 24 órán át. Másnapra kelve a fonalat kirázzák, kimossák, kicsapkodják és kifagyasztják.

Másodszorra 1-2 napig rágódik a lúgban a fonál, lepedővel letakart szapulóban. A mosástól most már szép sárga színt kap.

A motollálás nem csupán a fonal kötegbe gyűjtésére, hanem mérésére is szolgál.

A paraszt vásznaink rendesen 47 vagy 72 cm szélesek. Lám mennyi régi szavunk van, melyeket a köznyelv mostanság is használ, anélkül, hogy az eredeti jelentésével tisztában lenne. Mint látjuk régebben a kendert szapulták, ma akit szapulnak arra semmi jót nem mondanak.

A 3. nap elteltével kiszedik, kimossák, megcsapkodják és kis sulykolják, majd kiterítik és megfagyasztják, megszárítják. A harmadszori lúgozásra a sárgás fonal megfehéredik. A kiszapult fehér fonál voltaképpen már kész a szövésre.

Ami még hátra van, a gombolyítás, már csak a szövés megkönnyítésére szolgál, nevezetesen arra, hogy a fölvetett szálak a szövőszéken össze ne kuszálódjanak, ne bontódzanak. Láthatjuk, micsoda fáradságos nagy munka, míg a kenderből végre szövésre kész fonál lesz. Tiszteletünket érdemlik ezek a dolgos, értő asszonyok.

Mindaz, amit a fentebbiekben a kender földolgozásánál mondottunk áll nagyjából a len földolgozására is. A munka valamivel még vesződségesebb, aprólékosabb, lényeges különbség azonban nincs a kettő között.

Dúsan gyöngyözött női ingujj részlete 1800-as évek vége Erdély

A sima szövés mellett szedettes mintájú szőtteseket is készítettek, melyek szálszámolással készültek, igen nagy ügyességet, mesterségbeli gyakorlatot kívántak

Bámulatos szépségű gyöngyhímzés, férfiingeken XIX.-XX. sz. fordulója Erdély

A lányok, asszonyok egész télen fontak, márciustól pünkösdig pedig szőttek. Szinte minden parasztasszony és leány tudott szőni, és ha a legény leánynézőbe ment, a legelső kérdése választottjához az volt, tud-e szőni? Ha az anya el akarta utasítani a kérőt, csak azt felelte, hogy a leány még nem tud szőni.

Kalotaszegi női ingek ujjai Erdély 1800-as évek második fele

Szoknyák derék részei, Erdély 1800-as évek második fele

Szlovák találós kérdés:

Kitépsz engem, megvagdalsz, megcibálsz engem, mégis öltöztetlek. Mi az ?

(kender)

Vasmadár a posztót bújja, kenderfarkát messze húzza. Mi az ?

( tű és cérna)

Erdély 1800-as évek második fele A szoknyák cakkenyos kézi horgolású csipkében végződnek

Gagauz találós kérdés Bulgáriából:

Szarka cserreg riadtan, a lába a markomban, négy darab fa mozgolódik, tövük nyomja derekam.
Mi az?

( szövőszék)

Gábor Zsuzsa
foto: Gábor György
elérhetőség: kekdolmany@gmail.com
tel: 00-36-70/2685549

KékDolmány

A fonó -szövő mesterségről