Népművészet
KékDolmány
A hímzés keletkezéséről
A népművészeti tárgyak legnagyobb ereje a díszítmény. A hímzés részben a szövésből keletkezett, részben pedig a varrásból. Több fonal egyesítésével, illetve összesodrásával nyerik a cérnát vagy a zsineget. A fonal az, amely minden részében egyenesen szilárd és tartós, szabályos, hengerded alakú és sima.
Katrincát párban, ( régiesen karinca) a szoknya elé és mögé kötötték. Az alsó katrincát elől viselték, a felsőt hátra kötötték fel. Szőttes. Anyaga kecskeszőr Erdély 1900 körül
Csángó fátyolkendők
Előfordul a szövésnél, hogy arasznyi óriási tűvel beleöltötték, belefűzték a mintát az anyagba. Ez is előmozdította a hímzés gyors terjedését
A varrásból származnak a hurok- és láncöltés fajták, valamint az átvarrások
Kecskeszőrből készült szőttes karincák Erdély XVIII. – XIX. sz. fordulója
Ennek a karincának a vége selyemmel rojtozott
Ingvállak. Erdély, XIX. sz. vége
A szövésből a keresztszemes, a szálán varrott és a lapos hímzések származnak. A szőttesből kialakult hímzés megőrzi azokat a geometrikus szálhoz kötött díszítményeket, amelyek a szőttesre jellemzőek.
Moldvai csángó női ingek láthatók a fotókon az 1800-as évek végéről az 1900-as évek elejéről
Párnahéj 1800-as évek végéről
Sajátos csángó színek a fekete, a szegveres, a meggyveres.
A minták pedig a tyúkszem, lúdszem, békaszem, barackmag, keresztfecske.
A legősibb díszítmények geometrikus jellegűek. A csángó viseletet Orbán Balázs néprajztudósunk méltán nevezte ”ősmagyarosnak”
Ez itt a „ bergóc” férfi megfelelője 800-as évek vége
Csángó „bergócok”
Ezek 3-4 cm széles, 3-3,5 m hosszú szövött gyapjúszalagok. A finom gyapjúfonálból szőtt lepelszoknyát, a katrincát magukra tekerték, s a bergóccal erősítették meg, melyet a derékon többször körbe átvettek. Ennek felöltése igényli a legtöbb művészi érzéket.
Még néhány szépséges katrinca
Átlátszóan vékony fehér fejrevaló a fátyolkendő, amelyet a hétfalusi csángó menyecskék igen szépen tudnak a fejükre illeszteni s mely nélkül sem télben se nyárban kimenni nem illik.
„Pürkerecen, Zajnokon és Tatrangon a fiatal menyecskék 6 – 8 évig (míg a fiatalasszony címhez jussuk maradhat) a fehér fejrevaló helyett barancsikot, citromszínű selyem fátyolt hordanak, mely a lakodalomtól számított 3 – 4 hónapig (mézes hetek alatt) cifra bogláros van a fejükre feltűzve.
De míg az új háziasszony boglárékítménnyel pompálkodik, addig a templomban folytonosan állnia kell, s csak akkor ülhet le, amikor a boglártűit is lerakja.” – írja Malonyay Dezső nagy néprajztudósunk 1904 – ben.
Ezen tisztaselyem fátyolkendőket is az időtájt készítették, 1900. körül.
Gyönyörű szőttes katrincák, a végek rojtozottak, kecskeszőrből leveles virág motívumokkal, madár motívumokkal
Katrica geometrikus díszítménnyel, a végek rojtosak, Erdély 1800-as évek közepe
Katrincák XVIII. – XIX. sz. fordulója, Erdély
Selyem szállal hímezve, selyemmel rojtozva
Gyapjúszállal hímzett, felgyöngyözött munka
Széki varrottas párnahéjak
Erdély Szolnok - Dobomegye ,1800-as évek második fele
„ Jaj de sokat arattam a nyáron
De keveset aludtam az ágyon.
Vesd meg babám ágyadat.
A vetett ágyadat
Had aludjam ki rajta magamat.”
(magyar népdal
A KékDolmány sorozat tagjai:
A gyűjtemény tulajdonosai:
Gábor
Zsuzsa
foto: Gábor György
elérhetőség:
kekdolmany@gmail.com
tel: 00-36-70/2685549
Vissza a kezdőlapra