II. Feladat-, téma- és programjavaslatok témakörök szerint

F./ A nemzettudattal, hazafisággal, ünnepek megtartásával kapcsolatos programok és feladatok

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: “Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban, ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Márai Sándor: Füveskönyv

1. Klebelsberg Kuno szerint “háromféle hazafiság van: szónokló, kesergő és alkotó hazaszeretet”. Nekünk ez utóbbi a feladatunk. Tisztáznunk kell magunk számára, hogy a saját hatókörünkben és tágabb körben is mit jelent az alkotó hazafiság. (Klebelsberg Kuno életművét minden polgári körnek ismernie kellene.)
2. Ki a magyar? Mi a magyar? (Nagy László keserű kifakadása a kérdésre, hogy “milyen a magyar?” az volt, hogy “semmilyen!” – ezen kell változtatni, egyszerre józanul és szenvedélyesen!) Ezt a kérdést újra kell gondolni! Meg kellene ismerni a II. világháború előtti írók, gondolkodók válaszait (Szekfű, Illyés, Keresztury, Babits stb.) és a mai részkérdéseket és válaszokat is (hogyan látjuk magunkat és hogyan látnak minket a nagyvilágban a kultúrában, a tudományban, a művészetben, az iparban, a kereskedelemben, mik a valódi “hungarikumok” szerintünk és a világ szerint stb?)
3. Mi lehet az előzőekben részletezett területen a mi “kisemberi” hozzáadásunk itthon és külföldön …
4. Az országismeret a polgári körök révén nem turistáskodást jelentene, hanem ennél többet – a táj, az ottani értékek személyes megélését a közösségek találkozásaiban. Falu-város-gasztronómia-táji értékek-építészet büszkeséget támaszt, ha ezeket meg tudjuk mutatni – valóban miénkké kell tenni az országot.
5. Tegyük divattá az igényes hazai túrákat, városnézést, tájegységek bebarangolását, de tegyük személyessé is ezeket az utakat. Ne csak a köveket, fákat nézzük, hanem találkozzunk az emberekkel, akik az adott tájat hordozzák – ezekről érdemes beszámolni, az élményeink megosztása igényeket támaszthat, az eredményeket megerősítheti, az elismerést “népi” szinten kell elkezdeni. A polgári körök hívják meg egymást!
6. A nemzettudat ápolása érdekében előadások, fórumok, könyvek rendszeres ajánlása, ha kell, ehhez konkrét előadások, előadássorozatok szervezése.
7. A nemzeti emlékhelyek látogatása (Esztergom, Székesfehérvár, Gödöllő, Buda, Fiumei úti temető, Nagycenk, de Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, Pozsony, Kassa is, stb.). Ennek folyamatos szervezése alapvető feladat, hiszen jelenlétünk ezeken a helyeken az emlékezés, a nemzettudat alapja.
8. A helyi történelmi, egyházi emlékhelyek látogatása, ápolása, ha kell létesítése. A környezetünkben lévő emlékeket (emlékműveket, keresztutakat, útszéli kereszteket, képoszlopokat, emléktáblákat stb.) akkor tekintjük valóban sajátunknak, ha azért teszünk is valamit: gondozással, felújítással, környezetének ápolásával, rendszeres látogatásával. Ebbe a munkába feltétlenül vonjuk be az ifjúságot.
9. Nemzeti, egyházi ünnepeink váljanak részévé személyes életünknek. Egy nevezetes nap több, mint egy szabadnapja az évnek. A nemzeti ünnep nem elsősorban az állam ünnepe, hanem az egyes nemzettagoké. Az ünnepek szervezésére különös gondot és energiát kell fordítani. Fel kell támasztani régi, élő ünnepeket is, a meglévőket új tartalmakkal kell megtölteni.
10. “Hagyományos” iskolai ünnepeink újragondolása (október 6., 23., március 15.) Mit üzennek ma az aradi vértanúk, október 23-a, az 1848-49-es szabadságharc? Ezek, ha lehet, ne csak az iskola ünnepe legyenek, hanem az egész közösségé.
11. Új ünnepek, emléknapok meggyökereztetése (február 25. a kommunista diktatúra áldozatainak az emléknapja, április 16. a magyar holokauszt emléknapja, június 4. a trianoni döntés emléknapja – ez még nem emléknap, de miért ne lehetne az?)
12. Helytörténeti pályázatok kiírása. Cél: a lokálpatrióta és a családi összetartozás-tudat elmélyítése. Kiírhatunk pályázatot családtörténet megírására. Érdekes, hiánypótló téma lehet egy-egy jelentősebb, mára elfeledett helyi vezető személyiség (polgármester, tanító, pap, orvos, növénynemesítő, híres molnár, kovács, stb.) életének felkutatása, dokumentálása. Ugyanilyen fontos téma lehet egy-egy épület, vagy kert stb. történetének dokumentálása, megjelentetése.
13. Fontos lehet a XX. századi traumáink “kibeszélése”. Interjúk a kommunista és a náci diktatúrák áldozataival, hozzátartozókkal a hadifogság(ok)ról, kuláktalanításról, kitelepítésről, 56 átéléséről, a téeszesítésről … stb. A legsikeresebb pályamunkák megjelentetése egy adott környezetben, településen a polgári körök feladata lehet.
14. Rendkívül fontos dolog a nemzettudat szempontjából a Trianon-szindróma, a 15 (?) milliós magyarsággal kapcsolatos témakör. Mi vezetett ide, milyen okokra vezethető vissza az I. világháború utáni döntés? Hogyan viszonyuljunk mi ehhez ma? Rengeteg kérdés, amire történelmi, gazdasági, társadalomszervezési, demográfiai stb. szempontú válaszokat kell adni. A státustörvény zseniális dolog, azonban a jelenlegi kormány szándékai miatt megtorpant a lelkisége, benső tartalma – ezen tudunk-e “kisemberként”, polgári körként, népi diplomáciával, konkrét cselekvéssel változtatni?
15. Fogyó és idősödő nemzet vagyunk – mi lehet ennek az oka? A közhangulaton kell változtatni – a gyermekek józan szeretetével kell telítődjön a környezetünk. Bátorítani, lelkileg és konkrét cselekvéssel is támogatni kell a fiatalokat a gyermekvállalásban. Be kell mutatni a nagycsaládok előnyeit is – ne csak a gazdasági oldalt vegyük számba, hanem a lelki, közösségi, szolidaritási szempontokat is. Minden polgári körnek szembesülni kell e problémakörrel.
16. Készíthetünk szociográfiai felméréseket pl. egy fogyó település, falu életének feltárásával (életmód, történelem, néprajz, demográfia stb.) Miért van ennyi “elsodort falu”?
17. Folytatni kellene a millenniumi 100 magyar falu monográfiájának megjelentetési programját – újabb 100 magyar faluval, majd az összessel, beleértve a határon túli magyar falvak monográfiáit is.