II. Feladat-, téma- és programjavaslatok témakörök szerint

N./ Munka, gazdaság világa – szolidaritás e téren

A hagyományos bölcselet azt tanítja, hogy a munkának alapjában véve három rendeltetése van: (1) az egyénnek lehetőséget ad képességei hasznosítására és fejlesztésére, (2) képessé teszi az egyént a vele született önközpontúság legyőzésére azzal, hogy más emberekkel összefog egy közös faladat elvégzésére, (3) létrehozza azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyekre szükségünk van a szerény megélhetéshez. … Mit tanítanak jelenleg a munkáról? … Nemrég mindenütt azt hallottam, hogy a nevelés valódi feladata nem a munkára nevelés, hanem a szabadidő felhasználására való felkészítés. ... Felmerül a kérdés: hogyan készítsük fel a fiatalokat a munka jövőbeli világára? Az első válasz, azt hiszem, ez lesz: fel kell készítenünk őket arra, hogy képesek legyenek különbséget tenni a jó és a rossz munka között, és segítsük őket abban, hogy az utóbbit ne fogadják el. Vagyis legyenek felkészítve az értelmetlen, unalmas, felesleges, vagy idegölő munka visszautasítására, amelyben az ember egy gép, vagy egy rendszer szolgájává válik. Meg kell tanulniuk, hogy a munka az élet öröme, szükséges a fejlődésünkhöz, de az értelmetlen munka utálatos.

Ernst F. Schumacher: Good work!

1. A munka életünk nagyon fontos része, beszélgetéseinkben nem kerülhető el a munkához való viszonyunk, sikerességünk, vagy sikertelenségünk témaköre. Mi a munkánk értelme? Értelmes-e? Rengeteg “civil” kérdés merül fel ezzel kapcsolatosan
2. Teremtsük meg a “kis összefogások” rendszerét, ameddig elér a kezünk, támogassuk egymást információval, ajánlásokkal, de akár konkrét összefogásokkal is. Ezek lehetnek ad hoc, rövid időre szóló kapcsolatok, de egymásban megbízva komolyabb szövetkezések is létrejöhetnek.
3. Vegyük számba, hogy egy adott – esetleg tágabb – körben ki milyen foglalkozású, miben tudjuk egymás munkáját igénybe venni.
4. Érdemes lenne a munka világában konzultálni a Fokoláre mozgalommal, nekik rengeteg újszerű, előremutató kezdeményezésük van e téren.
5. Meg kellene kísérelni egy valóban keresztény szakszervezet létrehozását, ennek nagy hagyományai vannak nyugat-európai országokban. E téren pl. a keresztényszociális tanításoknak, a “Rerum novarum” pápai enciklikának, az “Igazságosabb és testvériesebb világot!” Püspökkari körlevélnek, vagy a munka világával kapcsolatos amerikai püspöki körlevélnek az ismerete a polgári körök eminens feladata lehetne.
6. A munkanélkülivé váló társainkat lelkileg, összefogással fel kell karolni, átmenetileg – vagy tartósan – enyhítve a szükségletein, pszichikai terhein.
7. Támogatni kellene a helyi iparosokat, szolgáltatókat, kereskedőket propagandával, a szolgáltatásaik igénybevételével, ötletekkel, bevonással, nagyobb egységekbe tömörülve.
8. A polgári körök “munkaadó” tagjainak különösen nagy a felelőssége. Érdemes lenne egy polgári köri munkaadói börzét teremteni, ez talán személyesebb - és ezáltal hatékonyabb - lehetne, mint az ezirányú “hivatalos” állami szervezet.
9. Meg kellene írni a nagy - kisebb - vállalatok közelmúltbeli “elpusztításának” a történetét (spontán és a tényleges privatizáció során) Nem a felelősöket akarjuk megbüntetni, csak a tényeket felsorolni, nevekkel, konkrét történésekkel, az adatok és információk eltüntetésének időpontjaival együtt.
10. Ahol lehet, meg kell szervezni a direkt élelmiszer forgalmazási formákat (falu-város kapcsolatát újra gondolva). Gyümölcs, zöldség, tej, tejtermék, disznóölés, biotermékek stb. terén érdemes átgondolni az ún. MDF piacok szerepét, jelentőségét. De lehetnek ezek a bevásárlási alkalmak polgári köri ünnepek is (alma ünnep, szüret, közös befőzés, disznóölés ünnepe, stb.). Ezekkel a formákkal (vagy más módon) meg kellene törni a felvásárlók hegemóniáját, enyhíteni kellene a termelők kiszolgáltatottságán, ünneppé lehetne tenni a termés betakarítását.
11. A falusi turizmus közösségi szervezésben kínálati és keresleti oldalon egyaránt kiemelt feladat volna. A polgári körök ebben is szervező erővé válhatnak.